A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig

nek legitimitását. Mindez azért volt fontos, mert az elkövetkező napokban valóban szükség volt a képviselőház együttmaradására. Az uralkodó október 4-én (3-ai dátummal kiadott) kéziratában feloszlatta a magyar országgyűlést. Gondoljunk bele, milyen hatással járhatott volna ez a formailag és tartalmilag egyaránt törvénytelen aktus, ha a magyar országgyűlés nem ül együtt nyilvánosságra hozatalának pillanatában. Deák ezúttal is - akárcsak szeptember 12-én, a parlament permanenciájának kimondásával kapcsolatos vita alkalmával — komoly szolgálatot tett az önvédelmi harc ügyének.

Október 7-én a fővárosba visszatért Kossuth a képviselőház aznapi ülésében csak egy futó célzást tett arra, hogy az országgyűlésnek majd intézkednie kell a végrehajtó hatalomról; de az ülés fő tárgya az volt, hogy a ház nyilvánítsa törvénytelennek az október 3-i manifesztumot. Hiszen ez volt a jogi alapja annak, hogy az egyáltalán intézkedhessen a végrehajtó hatalomról. Kossuth ezen a napon csak ezzel foglalkozott.4 Másnap megérkezett az október 6-i bécsi forradalom. Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy az október 3-i manifesztum végrehajtására nem lesz erő. Kossuth tehát az október 8-án reggel 10 órakor tartott ülésben javasolta, hogy a képviselőház a végrehajtó hatalmat ruházza az OHB-ra, olyan módon, hogy három tagját bízzák meg ennek gyakorlásával, míg a többiek feladatait e triumvirátus határozná meg. A képviselőház közhelyesléssel fogadta az indítványt, majd az OHB elnökévé választotta Kossuthot.5

Fontos megjegyezni, hogy Deák e határozatok vitájában nem vett részt. Az okokat csak találgathatjuk. Az október 3-i manifesztum érvénytelenné nyilvánításával kapcsolatban nemigen lehetett más véleménye, mint Kossuthnak, hiszen Kossuth érvelése részben Deák szeptember 12-i felszólalásának logikáját követte.6 Az OHB kormányzati szereppel történő felruházásához pedig részben Deák szeptember 30-i felszólalása adta a muníciót.

Kossuth a képviselőház október 10-i ülésében javasolta, hogy az eddig Szegeden őrzött olasz politikai foglyokat vagy engedjék szabadon, s kísérjék el az ország határaiig, vagy fegyverezzék fel, s küldjék őket a Pozsonyban lévő lombardiai 23. (Cecco4 KLÓM XIII. 107-119. p., Kónyi II. 345. p.

5 KLÓM XIII. 121-126. p.; Kónyi II. 345-346. p.

6 Ez is lehet a magyarázata annak, hogy Tóth Lőrinc 37. és 46. p. tévedésből az október 3-i uralkodói manifesztumról szóló parlamenti vitához köti Deák szeptember 12-i felszólalását, de a szövegből egyértelmű, hogy a szeptember 12-i ülésről van szó. Egyébként, Deák okt. 7-én nem szólalt fel, s sem szeptember 12-én, sem október 7-én nem volt igazságügyminiszter. Ugyanakkor elképzelhető, hogy Tóth tévedése tudatos csúsztatás volt: így akarta jelezni azt, hogy az október 3-i manifesztum törvénytelen volt. Ez pedig 1850-ben némi bátorságot igényelt egy volt 1848-49-es képviselőtől. Sándor Pál 79. p. tévesen írja, hogy a jellemrajz 1851-ben jelent meg. — Tóth téves adatát átvette Tors Kálmán 87-88. p. és Körmöczi Katalin 76. p.

187