A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig

pi eri) gyalogezredhez, „hogy őket mint atyafiakat vegyék pártfogás alá, vagy általában bízzuk meg e részbeni intézkedéssel a honvédi bizottmányt, mert ez nem rendes kormányzási tárgy”. Kossuthot követően Deák szólalt fel, s ismertette, hogy a kormány korábban milyen lépéseket tett Bécsben az olasz foglyok ügyének elintézésére. Deák szerint az osztrák kormány azt az ígéretet tette, hogy szeptember végén átveszi a foglyokat. Mivel ez nem történt meg, „természetes, hogy a ház most a dologban határozhat; legcélszerűbb lene, hogy az ügy a bizottmányhoz tétessék át”. A képviselőház végül úgy döntött, hogy az OHB intézkedjen a foglyok ügyében „a szabadság alapján”.7

Deák következő felszólalására 1848. október 22-én, ismét egy mellékes ügyben került sor. Az Ozoránál magyar fogságba került Roth és Philippovich cs. kir. vezérőrnagyok ellen Kossuth utasítására Kóczán József közvádló honárulási ügyben vizsgálatot indított. Pázmándy Dénes, a képviselőház elnöke október 22-én közölte a Házzal, hogy Kóczán befejezte a vizsgálatot, s határozatot kért arra nézve, hogy a két foglyot milyen bíróság elé állítsák. Barthos Ede azt javasolta, hogy az ügyről az OHB döntsön saját felelőssége mellett, a törvény korlátái között. Madarász László viszont figyelmeztette a képviselőket, hogy a kormány nincs megalakítva, s Kossuth, az OHB elnöke a táborban van. Ha a kormány a törvényhozáshoz folyamodik, a törvényhozás éljen hatalmával, „mely már sokkal nagyobb tárgyakra is kiterjedt”. Madarász nem osztotta azt a nézetet, hogy statáriális eljárással ne lehetne ítélkezni a két tábornok ügyében, de ha a Ház úgy véli, „utasítsa őket a királyi tábla által kinevezendő különös osztályra”, mint amelynek eljárása nyilvános.

Deák felszólalásában Barthos javaslatát pártolta, s úgy vélte, nincs veszélyesebb magára az OHB-ra, mint ha a Ház „a végrehajtó hatalom részleteibe beavatkozik, mert ez magára az országra is veszélyt hozna”. A Ház azért bízta az OHB-ra a kormányzást, „hogy teljesítse, mit törvény és igazság szerint a haza javára szükségesnek lát”. Lehet, hogy Kossuth nincs itt, de nem lesz távol hónapokig, s az üggyel lehet várni. Egyébként is elképzelhető, hogy a képviselőház „a törvény szigorú rendelete szerint” határoz, de az OHB „nem fog a törvény rendelete szerint cselekedni, mert oly körülmények között, midőn valamely ország veszélyben és háborúságban van, mint Magyarország, a politikának is nagy befolyása van az igazság kiszolgáltatására”. Nyilván az OHB is figyelembe fogja venni — sugallta Deák a lehetséges megoldást — hogy „meglehet, ezen ítélet felfüggesztése több hasznot hozhat, mint az elítélés, mert megtörténhetik, hogy Magyarország jelesebb polgárai közül is egyik vagy másik az ellenség hatalmába kerül, s akkor a kicseréléssel több hasznot hajthat az országnak, mint egy-két ember feláldozásával”. Utalt arra, hogy a spanyolországi polgárhá7Kossuth felszólalását közli KLÖM XIII. 147-148. p. Deákét ld. Kónyi II. 346-347. p. A határozatot közli Beér — Csizmadia 276. p. Az ügyre ld. Urbán Aladár: Kossuth Lajos és a szegedi olasz foglyok kiszabadítása 1848 októberében. Századok, 1994/5. 882-883. p.

188