A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Balogh Elemér: Deák Ferenc és az anyagi büntetőjog kodifikációja

tartóztassék, azután pedig a megyei törvényszék által keményen megdorgáltatván, szabadon bocsátassék” Deák Ferenc 1848. július 29-én kelt határozatában szó szerint megismétli az előbbieket, és a minisztérium tekintélyének teljes súlyával kiállt a polgári jogrend elveinek védelméért. A történelem nem honorálta ezt a gesztust (sem).

Egy ezzel rokon másik ügyben Deák hivatalos átiratban értesítette báró Vay Miklós királyi biztost az Erdélyben elfogott csendzavarók és lázítók elleni eljárásról, és közli ezzel kapcsolatos álláspontját. A királyi biztos levelére válaszolva (1848. augusztus 5.) közli Deák, hogy a Vay által javasolt rendkívüli bíróságok helyett inkább célszerű lenne az ügyeket az erdélyi Királyi Táblára bízni, ahol a vádló a királyi ügyeknek erdélyi igazgatója lenne. Rögtön hozzáteszi azonban a miniszter: ha a királyi biztos úgy látja, hogy ez a mód az ügyek elhúzódásához vezetne, már most fölhatalmazza, hogy fölállítson egy rendkívüli bíróságot. „Ezen bíróságnak alakításában legyen figyelemmel királyi biztos úr mind a nemzetiségekre, mind a néposztályokra.”43 Az eljárás máskülönben rendes törvényszéki eljárás legyen.

4. Hogy a vallási vagy etnikai alapú peres ügyeket milyen kiemelt figyelemmel kísérte Deák, arra álljon itt egy újabb példa. A Pozsony vármegyebeli cajlai lakosok: Tyahotni Katalin, Bálint Ágnes és I-Celecsényi János ellen terhelő ítélet született a folyó év húsvét hétfői bazini zsidóüldözésben való részvételükért, és az azután foganatosított „házmotozás” akadályozásáért. Bizonyos fogságra ítélték őket és kártérítésre, de a vádlottak fellebbeztek a Királyi Táblához. Tudomást szerezvén az ügyről, Deák átkérte az iratokat a Tábla elnökétől tanulmányozás végett. A bíróság szó nélkül teljesítette a kérést és augusztus 1-jén áttette az anyagot a minisztériumba azzal a kéréssel, hogy a tiszti vizsgálat meghatározott lapjain „tót nyelven szerkesztett, s fordításban elő nem adott vallomásoknak a ministerium mellé alkalmazott hiteles fordító osztály által magyarra leendő fordítását eszközölje”. Deák a „tót” nyelvű szövegeket átküldette a belügyminisztériumba, mert a „fordító osztály” ott működött, honnan Szemere Bertalan 14 nap elteltével már küldte is vissza a kész fordításokat.44 Deák az anyagot végül érdemi változtatás nélkül, a bírósági kompetenciákat nem érintve, visszaküldte.

5. A leggyakoribb az volt, hogy Deák erejéből, lehetőségéből nem telt többre, mint hogy egy-egy inkriminált ügyről alapos jelentést kért be. Szenczy Ferenc és Kara János esztergomi polgárok marhabőrlopási ügyben a városi törvényszéken hozott marasztaló ítélet (1848. június 13.) ellen szólaltak fel és fordultak a miniszterhez, mivel ügyvédjük elfelejtett fellebbezni! Az ítélet szerint a vádlottak már régóta ismert, „megrögzött pincetörők és borlopók voltak”. Három fertály évi „vizsgálati fogság”

43 MOL I I 69. 18/5594.

44 Szemere kísérőlevelében megemlíti, hogy a jövőben a fordítandó iratokat közvedenül Schedius Lajos osztályigazgatóhoz, a „fordítói osztály” vezetőjéhez küldjék. MOL II 69. 18/6927.

155