A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Balogh Elemér: Deák Ferenc és az anyagi büntetőjog kodifikációja

dés megállapítására ki sem terjedt a nyomozás. Ez az (elég ritka) eset arra példa, hogy indokolt esetben Deák Ferenc feljogosítva érezte magát arra, hogy belenyúljon a büntető törvénykezésbe.41

3. A következő ügy jelentőségét politikai jellege adja. Torontál vármegye bűnfe- nyítő törvényszéke Tomics Tanaszia szűcsmestert bűnösnek találta hűdenségben (nota infidelitatis), de az ügyet felterjesztették Nagybecskerekről a Királyi Táblához. A fogva tartott személlyel kapcsolatos teendők felől azonban sürgős választ várnak az igazságügyi minisztertől. Ugyanakkor az ügy néhány napos késéssel már a Királyi Táblát is megjárva eljutott Deákhoz, miáltal nyilvánvalóvá vált, hogy rendes bíróságaink egyike sem vállalta a döntés ódiumait. Deák Ferenc Kóczán József közvádló véleményét bevárva, azzal messzemenően egyetértve határozott.

A vádlott 1848. június 29-én délután két óra tájban a nála elszállásolt Stranga Tamás gyalogezredbeli közvitézt arra szólította fel, hogy „ha még egyszer a servianusok (szerbek, B. E.) ellen mennek, s hozzájuk közel lesznek, öljék le néhány tisztjeiket, s álljanak a servianusoké lesz, a magyarokat kikergetik”.42 A katona azonban esküjéhez hű marad és feljelentést tett. Az eljárást érintő jogi nehézség abból adódott, hogy a hatóságok szerint itt a feladó és a vádló ugyanaz a személy, ezt pedig jogunk (1715:7., 1729:3. és 1805:5. te.) csak felségsértés esetén engedte meg. Deák a minősítést rögtön helyesbíti: a fenti tényállás eszerint nem felségsértés, hanem „honárulás”. Az ügyben kihallgatott többi tanú (századbeli katonák) nem a vádlottól, hanem a vádlótól hallották az elhangzottakat. Más tanúvallomásoknak hitelt adva megállapítást nyert, hogy a vádlott csak rácul tudott, így képtelenség, hogy akár románul, akár magyarul beszélhetett volna a vádlóval. A Batthyány-kormánynak az országot támadó nemzetiségek miatt igen súlyossá fordult helyzetének ismeretében, s mivel a perbeli bizonyítás valóban több alapvető hiányosságban szenvedett, Deák is minden lehetőséget megragadott, hogy az ügy ne nőjön túl önmagán. Az ügyészi véleményt Deák magáévá tette: „ily körülmények között tehát véleményem az, hogy tekintetbe véve azon lázadást, melyben jelenleg is Nagybecskerek és vidéke a rácok feltámadása miatt van; tekintetbe véve, hogy a vádlott az árulás gyanújától nem egészen ment: a vádlott mindaddig, míg Isten segedelmével a rác támadás teljesen megszüntetik, le41 MOL H 69. 18/4344. és 7073. A korponai polgármester Plachy Lajos, a főjegyző Görgey Gábor volt. Erezhető tisztelettel tettek eleget a miniszteri utasításnak. Egy másik példa kasszációs jogkör érvényesítésére: Deák 1848. augusztus 11-én kelt határozatával értesítette Sáros megyét arról, hogy a hozzá érkezett iratokból megállapíthatóan az a terhelő ítélet, amelyet Amsterdam János izraelita vádlott ellen hoztak, megalapozatlan és a panasznak helyt adva kijelentette: a „terhes ítélet ezennel feloldatik”. A sérelmezett ítélet egyébként még 1847. augusztus 30-án született (a panaszt a kancelláriához címezték). MOL H 69. 18/75785.

42 MOL H 69. 18/4446. A Királyi Tábla elnöke, Zarka János (korábban királyi ítélőmester, utóbb személynök) 1848. július 13-án terjesztette fel az iratokat a minisztériumba.

154