A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Balogh Elemér: Deák Ferenc és az anyagi büntetőjog kodifikációja

1. Vágújhely mezővárosában 1848. május 25-én Nyitra és Trencsén vármegye törvényszékeinek elegyes ülése40 tárgyalta a május 1-jén megesett rablást. A bűntett során zsidókat raboltak ki, nagy károkat okozva. A nyomozás során a katonaságot is igénybe vették, és a gyanús házakat „szigorú motozások” alá vetették. Számos rabló és a rablott holmik jelentős része is megkerült, de a meg nem térült kár még sokkal nagyobb volt. A július 5-én újabb ülést tartó bíróság kényszerűen konstatálta, hogy a nyomozással megbízott Piacsek Antal főbíró „járásbeli kormányzásával egybekötött s jelen körülmények közt rendkívülileg halmozott elfoglalásai miatt ebbéli megbízatásában eljárni egyáltalán nem képes”. Az elegyes törvényszék ezután Káry Mihály szolgabírót nevezte ki a vizsgálat felelőséül, több esküdtet is mellé állítván. A valószínűleg nem túl nagy meggyőződéssel tevékenykedő Káry egy hónap elteltével is még csak Beczkó mezővárosában végzett, kevés eredményt hozó vizsgálatáról tudott beszámolni. A kormánybiztos, Tarnóczy Kázmér augusztus 3-án írt levelében beszámolt Deáknak a helyszínen tett látogatásáról, ahol „a rablás borzasztó vadság nyomaival bővelkedő helyszínét tekintetbe vette”. Felmerült annak lehetősége, hogy a hurokra került elkövetőkkel szemben egyetemleges felelősséget megállapítva járjanak el, és így rajtuk próbálják meg az egész kárt megtéríttetni. Deák (egyetértve a kormánybiztossal) elutasította ezt az álláspontot. Azt a dogmatikailag is helyeselhető véleményt képviselte augusztus 8-án írt levelében, hogy a tettesek több faluból való származása azt valószínűsítheti, hogy ha volt is némi tervszerűség a rablásban, semmiképpen sem lehet a társtettességet megállapítani.

2. Lendvay János, Korpona sz. kir. város polgára is nagy bizalommal fordult 1848. július 13-án kelt levelével Deák Ferenchez. Panasza szerint a város törvényszéke ellene még 1847. február 24-én indított és ítélettel 1848. július 4-én lezárt ügyben őt tinó-lopásban marasztalta. A büntetés: hat hónap börtön, „fertályonként” 25 bot, valamint a kár megtérítése. A panaszló ártadannak vallotta magát. Azért fordult az igazságügyi miniszterhez, mert a Királyi Táblához a per nem fellebbezhető. Deák erélyesen intézkedett: július 22-én kelt levelével utasította Korpona városát, hogy az ügyet haladéktalanul terjesszék fel hozzá. A város tanácsa ennek szó nélkül engedelmeskedett is. Megvizsgálva az ügy iratait, Deák mintegy törvényességi felügyeletet, mi több kasszációs jogkört gyakorolva utasította a várost újabb ítélethozatalra! A felterjesztett iratokból megállapítható volt, hogy: az ítélet „csupán két hitelesített tanúnak csak hallomásból merített, s nem is egyenesen a tinólopásra, hanem valamely tinóbőr eladására vonatkozó vallomásra lévén alapítva”. Emellett több lényeges kér40 E ritkán előforduló bírósági felállásra azért került sor, mert az elkövetők a két megye közeleső fal- vaiból valók voltak. Tarnóczy Kázmér kormánybiztos a vágújhelyi izraelita község elöljáróinak panaszára utasította Pongrácz Gáspár Trencsén vármegyei alispánt az említett törvényszék megalakítására, amelybe megyénként 4-4 bíró, valamint 1-1 ügyvéd és jegyző is delegálandó volt. MOL H 69. 18/5597.

153