A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Balogh Elemér: Deák Ferenc és az anyagi büntetőjog kodifikációja
sem volt olyan mértékű, mint Németországban, elgondolkoztató, hogy 1848-ban ilyen sok kiszabott halálbüntetés került Deák Ferenc elé.38 Az a tény, hogy halálbüntetés kiszabására kizárólag (befejezett) gyilkosság és gyújtogatás miatt került sor, önkéntelenül az ókori Róma büntetőjogát juttatja eszünkbe: ott kriminalizálva éppen e bűntettek voltak (és még a hazaárulás), a többi jogigény csupán deliktualizált formában, magánjogi kereset útján volt perelhető. Ismét egy adalék ahhoz, hogy a büntetőtörvény híján, pusztán bizonyos (közelebbről gyakran meg sem említett) jogforrásokra és a természetes jogérzékükre támaszkodó magyar bíróságok a tételes törvényi előírásokat lényegében félretéve, csupán a közösséget nyilvánvalóan leginkább sértő cselekményeknél nyúltak a halálbüntetés végső eszközéhez. A halálbüntetéseket rendszerint az elsőfokon eljáró bíróság szabta ki, amely a történeti tényállást természetszerűleg a legjobban ismerte. Egyetlen esetben fordult elő (nemes Juhász József), hogy az elsőfokú ítéletet a fellebbviteli fórum változtatta halálra. Az 1848. július 12. és december 8. között (a legutolsóként említett zalai rablóbandától eltekintve, valamennyi kérvény szeptember 27-ével bezárólag datálódott) a minisztériumba továbbított kegyelmi kérvények alapjául szolgáló ügyek kivétel nélkül a Királyi Táblától, tehát a Kúriából kerültek felterjesztésre. b) Vegyes folyamodványok Deák Ferenc 1848-as igazságügyminiszteri arcéle nem lenne teljes azoknak az igen nagyszámú folyamodványoknak a legalább illusztratív bemutatása nélkül, amelyek úgy állítják elénk Deákot, mint akire a nép úgy tekintett, mint egy új Mátyás királyra. A társadalmi átalakulás zűrzavarában és mámorában a törvénnyel összeütközésbe kerültek olyan nagy számban fordultak Deákhoz, hogy beadványaiknak ismertetése önálló kötetet töltene meg. Ehelyütt csak néhány érdekesebb esetet idézek. Rögtön le kell szögeznem, hogy Deák mindig a tőle megszokott higgadtsággal kezelte az ügyeket; miniszterként nem tekint(h)ette magát bírónak, de sohasem mulasztotta el, hogy intézkedjen, legalábbis közelebbről tájékozódjon az adott ügyben.39 38 Megjegyzendő, hogy az ügyek jó része nyilván nem 1848-ból, egyetlen esztendőből származnak, hanem a korábbi esztendők folyamán születtek, de közelebbi adat erre nézve a minisztériumi iratokból nem állapítható meg. 39 Egy kiragadott példa: Deák 1848. július 26-án átiratot intézett Szabolcs vármegyéhez. Kis Bálint földesi lakos a megyei törvényszék által hozott ítéletet a miniszterhez írott levelében sérelmezte. Beadványában kéri megsemmisíteni az ítéletet, mert állítólag ki sem hallgatták a perben, jogszerű védekezésre nem volt módja. Deák magához kérette az iratokat és jelentést kért az ügyről. MOL H 69. 18/4784. 152
