A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Balogh Elemér: Deák Ferenc és az anyagi büntetőjog kodifikációja

dítandó eljárásra korlátozottan is, nevezetesen az 1848:XVIII. te. II. fejezetének tizenhárom szakasza által megállapított keretszabályozás formájában.28 A Deák Ferenc nevével fémjelzett esküdtszéki rendelet29 rendelkezései közül szabadjon az esküdtképességet szabályozó rendelkezéseket kiemelni. A rendelet szerint minden törvényhatóságban (a rendelet kézhezvételét követő 14 napon teljesítendő összeírás nyomán) fölállítani rendelt esküdtszékek tagságára nézve igen hasonló szabályozást olvashatunk a passzív országgyűlési választójoghoz képest. Eszerint esküdtképesek a 24. életévüket betöltött, de 60-at még el nem ért személyek, kik évi 200 forint tiszta jövedelemmel rendelkeznek. Mind az életkori, mind a vagyoni cenzus alól felmentést kaptak a nyilvános tanárok, az akadémiai tagok, más tudósok és orvosok, ügyvédek, mérnökök és a községi jegyzők. Kategorikusan kizárta a tagságból a rendelet az egyházi személyeket, a katonákat, bírákat, ügyészeket, szolgákat, napszámosokat és írástudatlanokat, valamint a vakokat és nagyothallókat (1-4. §). A jogalkotó láthatóan a büntető ítélkezés jogát is hasonló társadalmi állású személyek kezébe kívánta adni, mint akiket a törvényhozás képviselőházába engedett. A rendelet által kilátásba helyezett büntetések rendszeréről ehelyütt annyit, hogy az mindenben megfelelt a polgári szemléletű büntetőjognak, konkrétan pedig még az is elmondható, hogy a szövegezés oly nagy mértékben támaszkodott az 1843. évi II. javaslatra, hogy annak szövegéből egyes részleteket csekély stiláris változtatással több helyütt szó szerint átvett.

1848 büntetőjogtörténed áttekintéséhez nagyon hozzá kívánkozik egy „pillanat- felvétel” a gyakorlatból. A magyar reformkor jogtörténetével talán legtöbbet foglalkozó jogtörténészünk egyik remek tanulmánya foglalkozik Szeged város azévi büntetőjogával.30 A szegedi „rabokat ítélő törvényszék” hatásköre a megyei büntető sedriakhoz hasonlóan a felségsértés, hűtlenség és a tágan értelmezett bankjegyhamisítás eseteinek kivételével minden közbűntettre, sőt bizonyos magánbűntettre is kiterjedt, az utóbbiak közül főleg a testi sértések súlyosabb eseteire. Eredetileg csak polgárok és jobbágyok ellen járhatott el, nemesek és katonák ellen nem. Ezt a nyílt rendi jogegyenlőtlenséget törölte el az 1848:XXIII. te., melynek értelmében a rendi hovatartozás a városokban elveszítette eljárásjogi jelentőségét. A város bírósága (a

28Vö. Both Ödön: Az 1848. évi sajtótörvény létrejötte. (A sajtószabadság problémája Magyarországon a reformkorban.) Szeged, 1956. Acta Jur. et Pol. Szeged. Tom. I. Fase. 4. 54-64. p.

29 Bár az 1848. április 29-i esküdtszéki rendeletet a szakmai közvélemény minden további nélkül Deák Ferenc nevéhez kapcsolja, meggyőző érvek szólnak amellett, hogy a rendelettervezet fogalmazványa — a nem jelentős számú javításoktól eltekintve —, így a munka érdemi része nem a miniszter, mégcsak nem is a kodifikácionális ügyosztály vezetésével megbízott Szalay László, hanem az ügyosztály fogalmazói segédje, Békey István tollát dicséri. Lásd Both Ödön: Esküdtbíráskodás, 21. p.

30 Both Ödön: Szeged város büntetőbíráskodása 1848-ban (a továbbiakban: Szeged). Szeged, 1958. In: Acta Jur. et Pol. Szeged, Tom. IV. Fase. 1.

146