A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Balogh Elemér: Deák Ferenc és az anyagi büntetőjog kodifikációja

német tudományosság bár megoszlott a kérdés megítélésében, egészében elvetette ezt az alternatívát, mondván, hogy a valószínű előnyök mellett sokkal nagyobbnak tetszik az a hátrány, amely abból származik, hogy a laikus magánszemélyek egyéni meggyőződésére hagyott ítélkezés esetén hiányzik a kontroll, a széleskörű manipulációnak is teret engedő szubjektivizmus talaján pedig esetlegessé válik az ítélkezés.20 A feudális abszolutizmus jogrendje még hitt abban, hogy a középkori jogbizonytalanság helyébe lépő törvényhez kötöttség van olyan nagy érték és olyan fontos vívmány, hogy ne bizonytalanítsuk el ismét a professzionális bíráskodást a laikus elem pozícióba emelésével. Az esküdtszéki bíráskodás azután nem is futott be a konti- nentális törvénykezési gyakorlatban a mai napig sem olyan karriert, mint äz angol és amerikai államokban.

Az esküdtszéki bíráskodás bevezetéséért vívott harc Magyarországon speciális volt annyiban, hogy benne nemcsak a társadalmi előrelépés igénye fogalmazódott meg, hanem az elnyomó Habsburg abszolutizmus elleni küzdelem porondja is volt. A nagy francia forradalmat követő években nálunk leghaladóbbnak számító magyar jakobinusok sem követelték ezeknek az új típusú bíróságoknak a megszervezését. Még a mártírhalált halt kiváló jogtudós, Hajnóczy József is elégedett mind nyomtatásban névtelenül megjelent, mind kéziratban fennmaradt munkáiban a feudális magyar bírósági szervezet reformjával.21 Az esküdtszékre vonatkozó nézetek feltűnésének első jelei nálunk csak a reformkorban kezdtek mutatkozni, de még a haladás olyan harcosai, mint Széchenyi és Kölcsey sem tartották lényegesnek az esküdtszék meghonosítását. Általában törvény előtti egyenlőséget követeltek, kiálltak az úrbéri- ség eltörlése mellett és ki akarták terjeszteni a bírói tisztség viselésének jogát a megfelelő szakképzettséggel rendelkező nemtelenekre is.22 Az 1830-as évek végétől kezdve megjelentek a rendi alapon működő igazságszolgáltatással szakítani, helyette az esküdtbíráskodást bevezetni akarók, s számuk nőttön-nőtt. Zsoldos Ignác akadémiai székfoglaló előadásában 1839. november 17-én, a Magyar Tudós Társaság tizedik nagygyűlésén fejtette ki nézeteit arról, hogy a személyes szabadság legbizto20 A kérdés egyik kiváló kortárs kriminológusa így fogalmazott: „Die wichtigste Bedenklichkeit, die meiner Meinung nach gegen die Einführung eines Geschworenengerichts eintritt, liegt darin, daß das von den Geschworenen nach ihrer Privatüberzeugung ausgesprochene Urtheil keiner gesetzmäßigen Prüfung fähig ist, indem es an einem allgemeinen Maaßstabe fehlt, wornach die Richtigkeit desselben ermessen werden könnte.” Ernst Ludwig August Eisenhart: „Potest poena dilata exigi, non potest exacta revocari”. In: Archiv des Criminalrechts Bd. 3. (1800), Stück 2. S. 18.

21 Vö. Bónis György: Hajnóczy József. Budapest, 1954. 252. és a köv. lapok, továbbá Csizmadia Andor (sajtó alá rendezte): Hajnóczy József közjogi-politikai munkái. Budapest, 1958. 84. és köv. lapok.

22 Részletesebben lásd, Balogh Jenő: A „stadium” és Széchenyi büntető perjogi javaslatai. In: Emlékkönyv Károlyi Árpád születése 80. évfordulójának ünnepére. Budapest, 1933. 77. és köv. lapok.

144