A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Balogh Elemér: Deák Ferenc és az anyagi büntetőjog kodifikációja
b) Különös rész A javaslat által szabályozott bűntettekről röviden. Nagyon fontos, lényegében általános részi kérdésnek számító megoldása a javaslatnak az, hogy az egyes bűncselekményeknél kizárólag a kiszabható maximális büntetést állapítja meg, a minimumot nem. Ekképpen a bíró az adott cselekmény büntetésére megállapított büntetési nem legalacsonyabb fokát belátása szerint, szabadon alkalmazhatja. A javaslat liberális-individualista szemléletét jól tükrözi az, hogy elsőként a különös rész cselekményei közt az emberölés különböző eseteit tárgyalja. Az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés (gyilkosság) büntetése: holtig tartó rabság, ha minősített körülmények között követték el. Ilyen, súlyosabb megítélés alá eső körülmény: a rokoni kapcsolat, nyereségvágy, bérgyilkosság, mérgezés, többek halálát okozó emberölés, a többrendbeli elkövetés és a visszaesés. Ha ilyen minősítő körülmény nem forog fenn, „csak” 18 év rabság a büntetés, mely kegyeden elkövetés mellett mégis 22 évig felmehet. Az erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés büntetési maximuma 12 évi rabság. Különböző minősítő körülmények között ez az idő felmehet 18 évig, rokonok elleni, különös kegyedenséggel végrehajtott emberölés pedig 22 évig. E bűn- cselekmények ún. befejezett kísérlete esetén a szankció a törvényi maximum kétharmadáig terjedhet. Érdekes esetet rögzít a 130. §: a kívánságra ölést; ha valaki mást annak kívánságára megöl, vagy aki mást öngyilkosságra rábeszél (feltéve, hogy a halál 30 napon belül bekövetkezik), 4 év rabság a büntetés — befejezett, de sikertelen kísérlet esetén ennek fele. A javaslat szembeötiő rendszertani megoldása, hogy a csecsemőgyilkosságot — eltérően a német és osztrák törvényektől (kivételt csak a Josephina képez itt) — nem önálló, sui generis delictum formájában szabályozza, hanem csupán mint az emberölés egyik esetét. A legsúlyosabb megítélés alá eső tényállás az, ha az anya előre el- tervelt módon öli meg újszülöttjét — 10 év rabság a büntetés; ha csupán a szüléskor támadt benne e szándék, 5 év. Feltétel, hogy a gyermek „törvénytelen ágyból” való, és a szülés után legfeljebb három nap telt el. Látnivaló, hogy a jogalkotó a csecsemő megölését privilegizált tényállásként kezeli, de nem tekinti olyan nagy fontosságúnak, hogy önálló tényállásban helyezze el. Ezzel szemben saját fejezetet szentel a magzatelhajtásnak (abortus), melynek elkövetőjét (akár az anya, akár orvos vagy más külső személy) 3, házasságban élő nő esetén 4 évi rabsággal rendeli büntetni. Ha pedig a külső személy által végrehajtott megzatelhajtás során az állapotos nő is meghalt, a tettes mint szándékos emberölő felel. Az abortus részletes és önálló fejezetben való tárgyalása alátámasztja azt a feltevést, hogy a magyar társadalomban már a múlt század derekán is kimagasló kriminalitást mutatott e cselekmény, amely ellen való küz139