A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Balogh Elemér: Deák Ferenc és az anyagi büntetőjog kodifikációja
elég utána sorra venni a bűncselekmény alanyi és tárgyi oldalának kérdéses elemeit. Ez a szemlélet is egyfajta kifejeződése volt a kor jellemző nézőpontjának, a bűnösség vélelmének. Először legyen „lakat alatt” a bűnös (?), azután van ideje bőven a törvénykezésnek arra, hogy eltűnődjön a vádlottal szemben alkalmazandó magatartáson. Ezzel gyökeresen szemben áll a modern polgári állam jogfelfogása: a fő és legelső kérdés eszerint éppen az, hogy mi a törvényesen büntethető bűn, és ki az, aki ez alapján felelősségre vonható? Csak ha ezeket a kérdéseket elméleti igénnyel, kielégítően megválaszoltuk, térhetünk rá annak a következő kérdésnek a megfogalmazására, hogy milyen eljárási feltételek között kerülhet sor a felelősségre vonásra. A dolog történeti érdekessége (a rendi társadalom századainak sajátosságaitól fuggedenül) az, hogy az alaki és az anyagi jog dialektikus fejlődésében valóban az eljárás szabályozását illeti meg az elsőség koszorúja. Az archaikus jogok először mindig az eljárás alakiságait rögzítették, méghozzá hihetetlen merevséggel, és csak e, rendszerint szakrális keretek között volt lehetséges a jog anyagi szabályainak, normáinak fejlesztése. Ilyen értelemben tehát az alaki jog tekinthető az anyagi jog bölcsőjének. A szerkezetében azonban végletekig megmerevedett rendi társadalom jogrendje elleni frontális támadás mégis teljes joggal épített fel egy olyan dogmatikát, amely a történeti hagyományokat és bizonyos praktikus szempontokat is megfordított annak érdekében, hogy a polgári társadalom új paradigmája következetesen érvényesülhessen: az absztrakt állampolgári jogegyenlőség igényével nem fért meg a bűnösség vélelme. Hozzátehetjük még e gondolatmenethez azt is, hogy az egyetemi oktatás is következetesen magáévá tette a fenti szempontokat, és a jogi stúdiumok között először találkoznak a hallgatók az anyagi jog, s csak később az eljárásjog szabályaival. 1. A büntetőjog „küldetése’3 * 5 Az újkori európai jogfejlődés egyik leginkább figyelemre méltó csapása a büntetőjog. Csak a gazdasági életben lezajló változások léptéke mérhető a jog e területének kifejlődéséhez. Sem az ókor, sem a középkor nem tekintett úgy erre, az emberi együttélést a legerőteljesebb eszközökkel szabályozó normákra, mint amelyek igényelnék a iurisprudentia elvont, elméleti igényét, rendszerező szempontjait. A jogtudomány jószerivel egyet jelentett a ius civile és a ius canonicum kérdéseinek taglalásával, s ha érintette is a büntetőjogot, azt általában csak igen röviden tette és főként azokban a vonatkozásokban, amelyek az életviszonyok magánjogi, vagyoni elemeivel álltak ösz3 A jelen dolgozat elmélettörténeti fejtegetéseihez felhasználtam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán 1998. március 13-án elhangzott „Büntetőjogunk európai horizontban — 1848 kihívása” című előadásom és „A magyar büntető anyagi jog dogmatikatörténetének kezdetei” (Jogtudományi Közlöny, 1997/11.) című tanulmányom anyagát. 130
