A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Dobszay Tamás: Deák Ferenc és az igazságügyi minisztérium szervezése
valának volt uraik vezetése alatt vérüket is ontani a törvényekért, melyeket előbb még igazságtalanoknak tartottak.”78 Ghyczy fölényesebben ítélte meg a hozzájuk fordulókat: „Az úrbéri viszony meg lévén szüntetve, temérdek felírás és deputatio jött az ország minden részéből, panaszokkal és követelésekkel volt uraik ellen [...] sok községből. A deputatiókat Deák fogadta, hozzám csak a felírások s elintézésüket sürgető ügyvédek és népizgatók jöttek. Ez utóbbiak közt a leggyakrabban és legkövetelőbben jelentkező Táncsics volt. Sok bajom volt vele, végre meghagytam, hogy ha megint jő, nagy előzékenységgel fogadják, magam pedig őtet személyesen hazafiúságáért s tevékenységéért a nép érdekében igen megdicsértem. Célt is értem ezen eljárással, mert vele többé, ha eljött is ügyét ildomosán szorgalmazni, semmi kellemedenségünk nem volt.”79 A miniszter által fogadott, és az államtitkár keze alatt átfutott ügyek tömege és jellege azt mutatják, hogy a rendes igazságügyi kormányzati feladatokon kívül a ’48. évi Igazságügyi Minisztérium általános kormányzati panasziroda szerepét tölthette be. Deák, érezve az igényt, ennek eléje is ment, ezt szolgálta a sokszor emlegetett széles nyilvánosság, nyitottság, ahogy berendezte a hivatalt. A folyamodások áradatának az is oka volt, hogy az új rendszerben még nem volt tiszta, hova is kell fordulni — a régi kormányszékek udvari ágensei helyett, akik annak idején a panaszosok, „igazságkeresők” ügyeiben eljártak, a folyamodók az Igazságügyi Minisztériumot keresték meg. Ezt a tájékozatlanságot tükrözte Fényes Elek említett megkeresése is, amelyre a személyzeti lista született.80 A folyamodások egy része valóban jogi természetű ügy, de sok van olyan is, amely más hivatalok elé tartozott volna. Nem tudjuk, ilyen volt-e a többi minisztérium forgalma, de úgy tűnik, az egyszerűbb emberek úgy tekintették, hogy az igazság ügyéért más nem is felelhet, mint Deák, tehát sok panaszkodó, „igazságkereső” ezt a minisztériumot kereste meg először. A minisztérium nem tért ki ezelől, hanem szorgalmasan fogadta a folyamodókat, részben a többi minisztériumhoz irányította őket, vagy maga tette át az iratokat az illetékeshez. Egészen megdöbbentő, hogy milyen ügyekben keresték meg Deákékat. Volt, aki pl. néptanítói állása ügyében fordult az igazságügy miniszteréhez — folyamodványát persze átküldték Eötvöshöz. Azon szegény nemzetőrök ügyében, akiket szabálytalanul korán, a vagyonosokkal együtt mozgósítottak, Deák maga írt át a miniszterelnökhöz, akinél a nemzetőrségi hadita78 Tors im. 86. p. 79Ghyczy Kálmán emlékiratának gépelt másolata. MTA Kézirattár Ms 4856/79. 119. p. vö. Ghyczy Kálmán emlékirata. MTA Kézirattár Ms 4856/1. 18. p. 80 A minisztérium nyitottságára: Király Béla 124. p., Körmöczy Katalin 72. p., Ferenczi 2. köt. 103. p. 123
