A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Dobszay Tamás: Deák Ferenc és az igazságügyi minisztérium szervezése
Ghyczyt ő maga védte meg az ifjúságtól a Kristóf téren egy tüntetés alkalmával. A forradalmi mozgalmaktól való idegenkedés mellett innen is érthetőek Ghyczynek a politikai agitációban résztvevő Irányival és Bónissal szembeni fenntartásai, valamint e szavai: „Budán a várban volt csendes lakásom megmentett legnagyobb részben azon utcai zavarok szemlélésétől is, melyek akkor Pesten napirenden voltak.”60 Töltényi Miklós hírhedt könyve céljaként jelöli meg: „a minden oldalról elfoglalt Ministeriumnak pártadan hivatalnoki sorozatot az illető egyének jellemvázlataival adni, minden kegyvadászatot vagy gyűlölséget félretéve. [...] Szabadelvű, a hazához hű, szakértő hivatalnokokat a bukott kormányból kiszemelni és alkalmazni, a hon szabadságára veszélyes egyéneket pedig elmellőzni fő feladata a Ministeriumnak.” — magyarázza és hozzáteszi: „Le a hazaárulókkal.” A néhol uszító hangú füzet Kende- lényi Ferencet gazembernek és a kamarilla „főmatadorának” nevezi, Lunkányit pedig Kendelényi sikerületlen kreatúrájának tartja. Dubraviczkyt és Beöthyt köpenyegfor- gatónak tekinti, Kiss Lajost, Pap Antalt, Kraynik Imrét és Anderko Györgyöt használhatónak véli. A Igazságügyi Minisztériumból Kendelényi tartozott azok közé, akik panaszt tettek Töltényi Miklós könyve ellen. Kendelényit elutasítás fogadta, amit Thallóczy Lajos szerint kancelláriai hivatalnokoskodása alatt, Wirkner mellett hivatalból vitt országgyűlési referensi szolgálatának jellege magyaráz; e feladat viselőit a közvélemény besúgónak tekintette. A régi hivatalnokok alkalmazásának egyoldalú bírálata azonban félrevezető. A bírálók várakozásának megfelelően viselkedett a tisztéről Deák lemondásával betegségére hivatkozva távozó öreg Dubraviczky, az osztrák oldalon is szerepet vállalt Kor- ponay, a Debrecenbe el nem ment, de magát igazolt Beöthy és Popovics, a másik — pozitívan értékelt — oldalról pl. a kormányt a menekülésben is követő Pap Antal és Kiss Jakab. Más esetben azonban Töltényi nem jól ítélt meg az egyes személyeket, sőt többször is alaposan melléfogott. így pl. elment Debrecenbe a sokat szidott Kendelényi, akit Thallóczy meleg hangú emlékezése szerény, régi vágású, kötelességtudó hivatalnoknak fest le, aki bár jó kapcsolatot tartott a konzervatív kormányférfiakkal, többször is tanújelét adta gerincességének. így pl. 1849-ben elment pl. hivatalával Debrecenbe is, majd 1861-ben ismét feltűnést keltve mondott le a provizórium beálltakor, az 1860-ban kapott kancelláriai titkárságról, hogy aztán élete végéig levéltárosként dolgozzon.61 Úgyszintén kitartott a magyar kormány mellett Kendelényi „pártfogolja”, Lunkányi Károly. Ezzel szemben már ősszel törölni kellett a személyzeti listáról az elmaradó Anderkót, akiről pedig Töltényinéi a következő véleményt olvashatjuk: „Hogy valakinek származása s hite nem bélyegzi szükségképp 60Pulszky Ferenc: Életem és korom. Budapest, 1958. 1. 351. p. Bónisra: Ghyczy Kálmán visszaemlékezései igazságügyminiszteri államtitkársága idejéről. Deák Ferencz beszédei 2. köt., 314. p., Irányira vö. 38. jegyzet. Ghyczy a Disz téren lakott 61 Thallóczy Lajos: Kendelényi Ferenc és a magyar királyi Curia régi levéltára. H. n. (1885.) 116
