A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Dobszay Tamás: Deák Ferenc és az igazságügyi minisztérium szervezése
tetteit, bizonyítja ezen derék egyén becsületes magyaros jelleme.” (Nevezett a mára- marosi görög katolikus püspök fia, ruszin nemzetiségű volt.)62 Anélkül, hogy e kettőt azonosítani akarnánk, a közvélemény felháborodásában és Töltényi ítéletében a „haza szabadságáért” mutatott aggodalom bizony olykor nemtelen indulatokkal, kenyérirígységgel és elfogultságokkal is keveredett. Töltényi egy helyen csak annyit ír valaki jellemzése helyett: „gazdag fiú, minek eszi másnak a kenyerét?” Míg Anderkónál hangsúlyozza, hogy a vallási hovatartozás nem lehet kiindulópont a személyválasztásban, ő maga nem mulasztja el megjegyezni Kendelé- nyiről és pártfogolt) ár ól — s meglehetősen útszéli stílusban —, hogy kikeresztelkedett zsidók, s hogy Lunkányi kancelláriai állását is csak Kendelényinek és közös származásuknak köszönhette.63 A közvélemény elégedett volt viszont a liberális és reformer személyiségek alkalmazásával. Pulszky felsorolásában: „... Szalay lett az osztályfőnök. Tóth Lőrinc stb. mind találtak illő helyet a minisztériumban. Mindez tetszett a közönségnek.” Szalay állását Csengery is telitalálatnak érezte.64 Sarlós Béla úgy ítélte meg, hogy Deák főbb hivatalnokait szinte kivétel nélkül a korábbi liberális reformellenzék ismert tagjai közül választotta. Ez egyben politikai tartalmú személyválasztást sugall. Valóban ilyennek lehet tekinteni Bónis Samu vagy Nagy Károly osztályigazgatói meghívását, és a radikálisokhoz sorolhatjuk a kodifiká- ciós osztályról Irányi Dánielt. A liberális színezetet erősítette a centralista Szalay László személye — az ő esetében a politikai és személyes motívumok mellett a szakmai szempontok játszhattak döntő szerepet. A jogtudós Szalay kifejezetten a kodifi- káció támogatására kapott meghívást, bár lehet, hogy a koalíciós kormány centralista elemének tett gesztus is volt ebben. A liberális párt mérsékelt derékhadához tartozott Deák titkára, Tóth Lőrinc.65 E kinevezésekben lehetett politikai szempont, de úgy gondolom, hogy Deák személyi politikáját ugyanilyen súllyal alakították a szakmai megfontolások. így — bár fenntartással — a mérsékelt liberálisokhoz számítható Ghyczy Kálmán is, aki az 1843/44. évi diétán a reformellenzék soraiban foglalt helyet, de a kiéleződött politikai helyzet elől saját bevallása szerint is szinte menekült a bírói funkcióba. Nádori ítélőmesterként azonban — liberális elvei dacára — lényegében a konzervatív kormánypárt oldalára sodródott. Kiválasztásánál fő szempont lehetett, hogy ítélőmesterként gyakorlatot és rálátást szerzett az igazságügyi igazgatásban, Deák pedig hasz62 Lásd Fábiánná Kiss Erzsébet személyzeti listájának adatait. Töltényi ítéletei pl. Dubraviczyre: 37. p., Kendelényire: 16. p., Lunkányira: 17. p., Anderkora: 20. p., Beöthyre, Pap Antalra és Kraynikra: 38. P63Töltényi 16. és 17. p. 64 Pulszky: Életem és korom. 351. p. 65 Sarlós 57-58. p. 117
