A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Dobszay Tamás: Deák Ferenc és az igazságügyi minisztérium szervezése
Akik viszont nem akarnak, „ott és akképpen fognának alkalmaztatni, hol és miképpen a szükség hozandja magával.”54 Deák pl. Vitéz Ignác volt kancelláriai írnok felvételénél nyíltan a költségkímélést jelölte meg a Pénzügyminisztériumhoz intézett átiratában. Ugyanakkor álláshiány miatt elutasította számos volt hivatalnok (pl. Markovich Antal helytartótanácsi titok- nok ill. Anton Endl, azaz Végh Antal, ugyanott fizetésiden fogalmazó gyakornok) állás folyamodványát. Deák június eleji intézkedéseit a volt kormányszéki hivatalnokok alkalmazásáról korábban már említettük. De még június derekára is sokan maradtak a régiek közül állás nékül. Június 19-én „a pénzügyi miniszterség [Duschek államtitkár] a volt magyar királyi kancellária azon tiszteinek sorjegyzékét közli, kik még eddigié alkalmazást nem nyertek, felkérvén egyszersmind, hogy a jegyzékben foglaltakra a hivatalbetöltéseknél különös figyelem fordíttassék.” A jegyzék csak a kancelláriánál 31 főt tüntet fel állás nélkül.55 A régi tisztviselők, az álláshajhászok és a költségvetési érdeket tekintő pénzügyminisztérium mellett a radiklálisok vezette pesti köznép „közvéleménye” is hatalmas nyomást gyakorolt. A közvéleménynek e téren nem lehetett eleget tenni. Egyfelől határozott elvárás mutatkozott az olcsó kormányzás iránt. Bírálatok hangzottak el az állások száma miatt, sokallták pl. a miniszteri osztályfőnökök számát — az említett április 17-i újsághír legalábbis elítélő hangvételű. Másfelől azonban a régiek alkalmazásának megkérdőjelezése gyakran az állásra váró értelmiség csalódottságát tükrözi, noha az ilyen intézkedések — mint láttuk — éppen takarékossági indokkal születtek. Az olcsó megoldás tehát — a régi tisztviselők minél nagyobb részének alkalmazása — a radikálisok szemében politikai és káderpolitikai szempontból egyaránt elfogadhatatlan volt. A minisztérium szorongatott helyzetét jellemzi Horváth Mihály: „... fel lévén a törvény által hatalmazva, az eloszlatott kormányszékek [...] helyébe lépett osztályaikban a régi hivatalnokok közöl csak azokat alkalmazni, kik iránt bizodalmok van, a többieket pedig nyugdíjba helyezni, a hivatalkeresők és szorgalmazók egy roppant serege ostromlá a minisztereket. Ezek, nehogy egyrészről a többség nyugalmazása által az országnak különben is üresen talált pénztárát fölösen terheljék, másrészről pedig az igazgatásban egészen tapasztalatlanok alkalmazása a kormányzatnak különben is súlyos kezdetét méginkább nehezítse, osztályaikba a régi hivatalnokok nagy részét fölvették. Emiatt azonban a hivatalhajhászok nem csekély zajt támasztottak a fővárosban. Voltak mások is, kik a régi rendszerben kiképzett, amaz szellemétől át54 KLÖM XII. 85. p. 55 A volt kormányszékek hivatalnokainak alkalmazásáról: Urbán 248-249. p., Vitéz álláskérelme: MÓL IM Alladalmi titk. 1848. 1. kútfő. 81. Kinevezése uo. 103., A júniusi kinevezésekről lásd a 41. jegyzetet. Duschek átirata: „Jegyzéke a volt m. kir. kancellária azon tiszteinek, kik még eddig alkalmazást nem nyertek. MOL IM Alladalmi titk. (H 67.) 1848. 1. kútfő 134. 113
