Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Dominkovits Péter: Birtoklástörténet - társadalomtörténet. A petőházi Zeke család Zala megyei birtokai

elfoglaltsága miatt Sennyey István veszprémi püspöknek, a megye főispánjának utódául Zeke (I.) Istvánt ajánlotta, aki ezt el is nyerte.13 1662-ben Palonyai Istvánnal együtt Sopron vármegye országgyűlési követévé választották.

Zeke esetében a több megye hivatalainak párhuzamos viselése cseppet sem meglepő, inkább korspecifikus jelenség. Az ún. „menekült vármegyék”, így a Nógrád megyei Fülek várában működő Heves és Külső-Szolnok, illetve Pest- Pilis-Solt esetében az előállt helyzet is magyarázza a tisztikarok szoros együttműködését, a személyi-hatásköri átfedéseket, a hivatalviselők és az eredetileg területileg elkülönült feladatok összemosódásait.14 Ugyanez a jelenség figyelhető meg a területi, igazgatási integritásukat jobban megőrzött, a kettős adóztatás által érintett, vagy annak peremterületén fekvő törvényhatóságok esetében is. Egy generációval korábban, a XVII. század első harmadában a korábban Zala megye notáriusi feladatait ellátó Szántóházy Ferenc egy időre párhuzamosan Sopron és Vas megyék jegyzője lett, s 1620-ban a személynöki ítélőmester címét is viselte. Hivatali utóda, Darás István hasonlóképpen nem csak Sopron vármegye nótáriusa volt, hanem pl. 1649-ben e fontos tisztséget még Zala (s a vele egyesített Somogy), illetve Veszprém megyékben is ellátta, miképpen címei és egyéb feladatkörei között a nádori ítélőmesteri is megtalálható volt. E sor még tovább is folytatható; hisz nem szabad feledni, a fent említett Rabby István - a forrásfeltárás jelen szintjén - 1656-tól a személynöki ítélőmesteri hivatalt is viselte.

A jelenség a XVI-XVIII. századi társadalom- és hivataltörténet egyik fontos, alapvető feldolgozást kívánó problémája, mely egyrészt rámutat a „regionális” és országos szinten tevékenykedő vármegyei elitre, annak hivatali mobilitására, másrészt egy családi és birtokrendszerében, társadalmi kapcsolataiban a megyei nemesség fölött álló regionális nemesi társadalomra. E nemesség személyicsaládi összetétele, változása egyaránt függvénye az egyes famíliák születési, genetikai sajátosságainak (pl. fiági kihalásokkal a leányágakba beházasodva újabb személyek, családok előtt jelenik meg a felemelkedés, mint az osztopán Perneszy család fiági kihalásával a beházasodó vizeki Tallián család előtt), miképpen egyes famíliák - máig nem pontosan ismert okokból - birtok és befolyás elvesztése miatti lecsúszásának, melynek még szerencsésebb esete az, amikor az adott család csak a vármegyei nemesek soraiba került „vissza”. (Pl. a XVI-XVII.

13 Nádasdy Ferenc mint „primarius familiaris aulae nostrae”-nak Zeke (I.) Istvánnak hűséges szolgálatait 1655 áprilisában Endréden 3 puszta jobbágyteleknyi magánadománnyal honorálta. SL Zeke cs. It. 1. d. fasc. 2. no. 46. A Veszprém vármegyei jegyzőségre: SL Svm. lt. Svm. kgy. ir. 2. d., Sümeg, 1665. márc. 31., Vág, 1665. ápr. 6., uo. Zeke cs. lt. 12. d. fasc. 10. no. 9., Balf, 1666. jún. 3.

14 A problémakörről részletesebben: Szakály Ferenc. Nemesi vármegyeszervezet és török hódoltság. Történelmi Szemle, 33. 1991. 3-4. sz. 137-184. p., különösen: 139-140. p.

92