Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Simon Éva: Magyar nagybirtokosok tervezetei a Kanizsával szembeni végvidék kiépítéséről
denesetre bizonyos, hogy a Zala nagy kanyarjában állt a vár, ahol átkelő volt a folyón. Elsődleges feladata tehát ennek őrzése lehetett. A partszakasz utolsó vára a Zala bal oldalán, a Sárvíz nevű mellékfolyó völgyét uraló Egervár. Erőssége egy Árpád-kori vár helyére épült a XV. században, amit 1539-41 között Nádasdy Tamás irányításával átépítettek. Szabálytalan alaprajzú, négy saroktomyos várat alakítottak ki, melynek védművei az ó-olasz bástyákra emlékeztető formájúak. Az ingoványos talajon, mint minden mocsárvár esetén, cölöpalapokra emelték a falakat. A déli oldalon mintegy 3 méter széles cölöpfal előmüvet is létesítettek, kb. 16 méterrel a várfal előtt. 1577-ben már készen volt a vár emelete is.55 Jelentősebb módosítás nélkül állt a török háborúk idején. Feladata az Egerszeg mögötti területek védelme volt, ha egy kisebb por- tyázó csapatnak sikerülne átjutni a folyón. A Zala északi folyásán az első vár a jelentős erőt képviselő Szentgrót. A török időkben egy német forrás erős praesidiumnak nevezte, ami a Zala folyó közepén állt.56 1 5 26-ban megpróbálták elfoglalni a törökök, de védői az ostromot sikeresen visszaverték.57 Attól kezdve szinte állandó portyáknak volt kitéve a vár. Jó fekvése miatt elfoglalni mégsem tudták. Természetföldrajzi adottságairól az 1776-ban száz év körüli Laki Farkas fiatal korára visszaemlékezve tesz tanúságot. Elmondta, hogy a vár és a város körül „ollan linkó volt, hogy az marha is alig lábolta meg.” A várba csak hídon lehetett bejutni, s csak egy kapuja volt.58 Később Pesty Frigyes is posványos és ingoványos körlete miatt nevezte Szentgrótot tekintélyes védpontnak. Forrásul idézi a vár 1644. évi rendtartásának 16. articulusát, melyben szigorúan megparancsolták, hogy a településen minden ember háza elé árkot ásson, és reá bürüt építsen. Az árkot pedig büntetés terhe mellett gondosan tartsa tisztán. Ebből, s az utcákon még az ő korában is látható erős cölöpmaradványokból következtetett arra, hogy a vár ingoványos és vizenyős területén nagyszerű hidak állhatták.59 A folyószakasz észak-déli vonalán Batthyány tervezete szerint az őrség létszáma csekély volt. Itt a Zala teljesen áthághatatlan akadályt jelentett, a mocsarak birodalma volt. A Szentgrótot követő első vár, Csány szerepe talán kevésbé a védelem, mint a hírek továbbítása lehetett. Erre utal legénységének kis létszáma is (10 fő). Időben jelzett török portya esetén a környező várak összevont seregeinek feladata volt a terület védelme.60 55 Marosi Endre: A XVI. századi váraink 1521-1606. Budapest-Miskolc, 1991, 12. p. 56 hőnyi Béla: Zalaszentgrót története. Kézirat a Zala Megyei Levéltárban. 10. p. 57 Uo. 3. p. 58 Uo. 10. p. 59 Pesti Frigyes: Magyarország vízhálózata a régi korban. Századok, 1867. 71. p. 60 Vö. Varga 1995. 141. p. 78
