Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Simon Éva: Magyar nagybirtokosok tervezetei a Kanizsával szembeni végvidék kiépítéséről
Az első átkelési lehetőség a folyószakaszon a szentgyörgyvári hajócsapás volt. Ezt Szentgyörgyvár, más néven Békavár erőssége őrizte, aminek megerősítéséről 1567-ben már országgyűlés gondoskodott.61 Egy szigeten álló mocsárvár volt. 1601-ben Batthyány a keszthelyi legénység egy részének oda telepítését javasolta. A folyószakasz utolsó erőssége Zalavár. Környéke a lecsapoló munkálatok megkezdése előtt a Balatontól Kehidáig folyamatos mocsárvíz volt, 8000 holdnyi tér benőve náddal, sással, kőris- és égerfákkal. A belőle itt-ott kimagasló szigetek és völgyek partján csak egy keskeny termékeny sáv szolgált legelőül.62 A Bárándnál kettészakadt Zala egy ilyen szigetére épült Zalavár vára is. Látható romjait a reformkorban leírták, „...a Zala Berkében az úgy nevezett Pethő Sziget (Vársziget), hol egy régi várnak maradványai máig is láthatók és ettül nem mesz- sze ugrik ki a föld alul a Zala vize, mely már Esztergálynál; Bárándnál Föld színén való folyását elvesztetvén, a Föld alá eltűnt.”63 A középkorban megerősített bencés kolostort a XVI-XVII. században alakították várrá. 1568. évi várleltára már egy belső és egy külső kaput és három bástyát említ. Ilyen alaprajzot készített róla 1569-ben a Bécsből kiküldött Giulio Turco olasz hadmérnök is.64 A zalavári várhoz tartozott egy körülbelül 20x10 méteres négyszög alakú kö- rülsáncolt erődöcske is, Várika szigetén. Helyét a zalavári apátság által 1825-ben készített leírás a következőképpen jellemezte: „A Szalavári határnak azon napkeleti részében, a hol máji napigis a Balaton berkes posványa egy régi várnak szembetűnő nyomdoki látszanak, s amellyet a Szalaváriak a ma Szala bozótjában fekvő szigeten épült, másik vártól való megkülönböztetés okáért most is Várikának neveznek...” állt a vár.65 Ezeknek a váraknak a feladata a balatonhídvégi kompátkelő őrzése volt, amely összeköttetést biztosított a török kézen lévő Kiskomár felé. Összegezve erről a várkörzetről azt mondhatjuk, hogy az első lépcsőben lévő várainak nagy része a Zala folyó védelmi lehetőségeire építve, annak átkelőit őrizte, ezzel biztosítva a háta mögött fekvő második vonalat, a Rábára épülő várláncot. Ezek együttes feladata pedig a mögöttes területek s a bécsi és grazi út védelme volt. A védelmi rendszer felvázolása után fel kell tenni az utolsó kérdést. Mennyiben egyeznek meg a kezdeti tervek a későbbi, már működő várhálózattal? Erre 61 Kiss 1984. 569-570. p. 62 Füssy 1902. 317. p. 63 Bencze 1986. 92. p. 64 Iványi Béla: Zalavár és a balatonhídvégi átkelő a török időkben. Zalaegerszeg, 1960, 163. p. 65 A Kis-balaton területének régészeti lelőhelyei. Terepbejárási jegyzőkönyvek 1980. jún. 23. Göcseji Múzeum, Adattár 714-780. p. 79
