Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Varga Zsuzsanna: Érdek, érdekeltség, érdekérvényesítés a termelőszövetkezetekben, különös tekintettel a zalai szövetkezetekre. 1956-1958

Figyelembe kell venni azt is, hogy a háztáji gazdaság megengedett földterülete nem volt arányban a háztáji állatállomány nagyságával. Éppen ezért a tagság egy részénél - akik rendelkeztek megfelelő ólakkal, istállókkal - erős törekvés mutatkozott arra, hogy a háztáji állatállomány takarmányszükségletét javarészt a közös gazdaság terméséből szerezzék meg. Éppen ezért terjedt el a termékrészesedés főképp a takarmánynövények (kukorica, répa, szálastakarmány) termelésében. Végül még egy befolyásoló tényezőt szükséges megemlíteni, mégpedig az 1952. évi munkaegység-könyv bizonyos előírásait. Ezek ugyanis aránytalanságot idézve elő a növénytermesztésben és az állattenyésztésben megszerezhető munkaegységek között - az előbbiek rovására -, igen komoly feszültséget hoztak létre a két ágazat dolgozói között.87 Ilyen módon a családi, százalékos művelés bevezetése a növénytermesztés - csak idényjellegű munkalehetőséggel rendelkező - „gyalogmunkásainak” érdekérvényesítését jelentette. Ez a megoldás ugyanakkor maga után vonhatta a tagság állandó munkahellyel rendelkező részének (pl. állattenyésztők, kocsisok, stb.) ellenkezését, abbéli félelmükben, hogy ők ettől a lehetőségtől elesnek, éppen állandó elfoglaltságuk, lekötöttségük miatt.

Erre a konfliktusra a továbbműködő zalai tsz-eknél eleinte ritkán került sor. Ugyanis az állatállomány említett rendkívül nagymértékű lecsökkenése miatt többnyire nem volt közös állatállomány. Sőt mi több, az áprilisi felülvizsgálat azt is jelezte, hogy a tsz-ek egy darabig nem is szándékoztak közös állatállományt létrehozni. (Emögött döntően az húzódott meg, hogy a gazdaság takarmányterméséből elsősorban a megnövekedett háztáji állatállomány ellátását akarták biztosítani.)

A fent említett érdekkonfliktus persze az idő előrehaladtával, 1957 folyamán mégiscsak több helyütt előkerült, s ez legerőteljesebben abban nyilvánult meg, hogy a tagok nem szívesen vállalkoztak állatgondozói munkára: „Nincsenek állandó állatgondozók, a tagság legnagyobb része nem akar állatgondozó lenni és úgy néz ki a helyzet, hogy az állatgondozói beosztást nagy lekötöttségnek és lealázónak tartják. ”88

E probléma feloldására helyileg többféle megoldás is kiformálódott. Voltak olyan helyek, ahol az állandó munkát végző tagok is vállalhattak - főleg családjuk munkaerejére támaszkodva - részesbe kapálni és kaszálni valót. Szokássá vált az is, hogy amikor év végén a részes művelésbe kiadott terményekből az állattenyésztők, kocsisok stb. a megszerzett munkaegységeikre kaptak terményrészesedést, akkor a részes művelők ezen terményekből még egyszer már nem

87 Ezekre a problémákra bővebben kitértek az 1955-ben kidolgozott új munkaegységkönyv kapcsán, melyet 1956-ban még csak 100 tsz-ben vezettek be kísérletképpen. Bándi: 1956. 226-227. p.

88 ZML MSZMP ir. 1. f. 1957. 29. ő. e. Zala megye mezőgazdasági termelőszövetkezetei 1956/57. évi zárszámadásának értékelése. (MNB) 1958. január 27.

387