Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Bilkei Irén: Zala megye nemessége a Mohács utáni két évtizedben
nevű helyen másfél iugerum szántóföldjét eladja.46 1529-ben Petri Ferenc a maga, felesége és gyermekei nevében Pacsa birtokon 3 népes jobbágytelkét és Horváti possesióban pedig egy 6 emberművére terjedő rétjét Lengyel Mihálynak és családjának 20 forintért elzálogosította.47 A nemesség társadalmi mobilitási lehetőségei ebben a korban már beszűkültek.48 A felemelkedés lehetőségét a zalai középbirtokos nemesség számára is a familiáris szolgálat jelentette. A familiáris a középkor folyamán az egyházi és világi főuraktól személyesen függő kis-, vagy köznemest jelentette, aki hűséggel valamint katonai, közigazgatási és egyéb adminisztratív feladatokkal tartozott urának. Ha az állami méltóságot vagy hivatalt töltött be, abban helyettesítette. A familiaritás a XVI. századra átalakult, ekkor servitor, azaz szolgáló névvel illették a szolgálatvállalót,49 aki gyakran éves fizetést kapott urától, ezt hívták jarga- lásnak a korabeli magyar nyelvben.50 Jelen dolgozat kereteit már szétfeszíti, így egy következő munka témája lesz a zalai nagybirtokosok familiárisait illetve servitorait vizsgálni. Zalában a legtöbb servitort foglalkoztató nagyúr Nádasdy Tamás volt, leghűségesebb servitora pedig Csány Ákos, akinek pályája példázza az egyik lehetséges életutat, ami a köznemes számára a XVI. század magyar társadalmában adódott a felemelkedéshez.51 A servitorság a vármegyei közigazgatást is befolyásolta. A hivatalvállaló nemesség a nagyurak servitoraiból került ki, akik hivatalukon keresztül érvényesíthették a dominus akaratát. Szintén alaposabb kifejtést igénylő kérdés Zala azon köznemeseinek vizsgálata, akik a vármegyei közigazgatásban szerepet vállaltak. A Mohács utáni közvetlen évtizedekben Zala főispáni tisztét többnyire az Alsólendvai Bánffy család valamelyik tagja töltötte be. A többi tisztviselő teljes összegyűjtése jelenlegi kutatásaim tárgyát képezi, de az eddigi adatokból biztosnak látszik, miszerint az alispáni és szolgabírói hivatalt viselők a Pölöskei Eördögh, Ákosházi Sárkány, Gersei Pethő, valamint Hásságyi családokból kerültek ki. 46 ZML hh. Nr. 2503. 47 ZML hh. Nr. 272. 48 Kubinyi András: Változások a középkor végi Magyarországon. História Könyvtár. Budapest, 1993,8-12. p. 49 Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata. Századok, 128., 1994. 291- 292. p. 50 Varga J. János: Szervitorok katonai szolgálata a 16-17. századi dunántúli nagybirtokon. Értekezések a történeti tudományok köréből 94. Budapest, 1981. 51 Bilkei Irén: Csány Ákos - Egy zalai köznemes pályája a XVI. században. In: Zalai Gyűjtemény 34. Zalaegerszeg, 1993, 7-16. p. 30
