Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Bilkei Irén: Zala megye nemessége a Mohács utáni két évtizedben

Befejezésül és összefoglalásul a következőket állapíthatjuk meg. Zala megye nemessége a Mohács utáni két évtizedben, miközben valószínűleg úgy pártoltak felváltva Ferdinándhoz vagy Szapolyaihoz, ahogyan ezt familiáris viszonyuk megkívánta, átvészelték a két király pártharcát. Ez azonban nem hátráltatta őket abban, hogy birtokaikat a familiáris szolgálat keretein kívül erőszakosan gyarapítsák. Az 1541 és 1547 közötti korszak zalai hiteleshelyi oklevelei majdnem kivétel nélkül hatalmaskodásokról szólnak az ország sorsát befolyásoló eseményektől, nevezetesen a török jelenlététől függetlenül. Zala társadalmát is a nemesség egymás közti hol lazább, hol szorosabb, szövetségei, belső harcai jellemezték. Pontosan illik rájuk Burgionak, a Mohács előtt Magyarországon élő pápai követnek 1525-ben született jellemzése:52

„ Uraságod magyarázza meg Oszentségének, hogy a nemesség kezében van az egész ország sorsa, hogy a nemesség három részre oszlik. Az első részük katonáskodik, s az urak zsoldjában a végeken hadakozik, s ezek érnek valamennyi között a legtöbbet. De ezek teljesen az uraktól függnek, nem tesznek mást, mint amit patrónusaik parancsolnak nekik, s másra nem is kaphatók. A másik rész áll azokból a nemesekből, akik falusi birtokukon élnek, ott gazdálkodnak, kereskednek, sohasem jönnek be a városokba, nem járnak az országgyűlésre, csak leszavaznak azokra a követekre, akiket a vármegyéjük az országgyűlésre küld. A harmadik részt a köztiszteletben álló és gazdag nemesek alkotják, akik a közéletben szerepet visznek, s akik őszintén óhajtják hazájuk javát. ”

52 Fügedi Erik. Az Elefánthyak. A középkori magyar nemes és klánja. Budapest, 1992.

31