Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Káli Csaba: Az 1945. évi nemzetgyűlési választások Zalában

dott. Az immáron konkrét választójogi törvényjavaslatot szeptember 6-án és 10- én tárgyalta a pártközi értekezlet, ahol az utolsó vitás pontokban, nevezetesen a választókerületek számában, valamint a voksolás önkéntes vagy kötelező voltában is sikerült megegyezésre jutni.4

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. szeptember 12-én kezdte meg a választó- jogi törvénytervezet általános vitáját. A javaslat előadója Jócsik Lajos, a Nemzeti Parasztpárt képviselője volt. Beszédében kiemelte a törvényjavaslat demokratikus elemei közül, általános jellegét azzal, hogy minden 20. életévét betöltött vagy a választás évében betöltő magyar állampolgár megkapja a választójogot - először az ország történetében. Ennek révén körülbelül kétszer annyian kaptak választójogot, mint a legutóbbi képviselő-választáson, 1939-ben.5 Ez az elv csupán a háború következtében kialakult rendkívüli helyzet miatt csorbult annyiban, hogy - az általánosan bevett jogvesztő okokon túl - kizárták a választójogból azokat, akik népbírósági ítélet vagy eljárás hatálya, továbbá internálás alatt álltak, vagy a földreform-rendelet értelmében hazaárulónak, háborús vagy népellenes bűnösnek minősültek. Továbbá azokat, akik a feloszlatott - fasisztának minősített — egyesületek vezetői voltak és akikkel szemben valamelyik igazoló bizottság súlyos ítéletet hozott, valamint azt a csendőrt, aki az igazolásnak nem vetette alá magát vagy nem igazolták. A törvényjavaslat csak a kollektív felelősség elve alapján megítélt német nemzetiségű lakosságot sújtotta és rekesztette ki méltánytalanul a választójogból. A teljes közvetlenségtől annyiban tértek el, hogy a lajstromos választás során elnyert mandátumok mellett a nemzetgyűlést felruházta a törvényjavaslat, hogy 10 képviselőt választhasson az ország szellemi és közéleti nagyjai közül. A választhatóság tekintetében csupán annyi megszorítást irányoztak elő, miszerint a fegyveres testületek, a honvédség és a rendőrség tényleges szolgálatot teljesítő hivatásos állományú tagjait nem választhatták képviselővé.6 Az általános, titkos, egyenlő és közvetlen választójog ötödik alappillé4 Uo. 214-217. p.

5 Hubai László: A Független Kisgazdapárt szavazóbázisának regionális változása (1931-1947). In: Hatalom és társadalom a XX. századi magyar történelemben. (Szerk. Valuch Tibor) Budapest, 1995, 441. p. Magyarországon a két világháború között hat alkalommal megrendezett parlamenti választáson a választójogosultak száma 2 229 806 (26,5 %) és 3 133 094 (39,3 %) között mozgott. 1945-ben a társadalom 60 %-a lett választópolgár, a 8,5 millió lakosból 5 167 180 személyt vettek fel a választói névjegyzékbe. (Balogh 1970. 1222. p.)

6 Balogh 1994. 217. p. Vö. 1945. évi VIII. te. a nemzetgyűlési választásokról. Két év hatályos jogszabályai 1945-1946. 1-2. köt. Budapest, 1947, 1. köt. 37-38. p. (1945: VIII. te.)

301