Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Vonyó József: Bethlen István választási beszédei Nagykanizsán. 1935. március 17., 24.

sohasem kezdtem el.62 Utalok arra, hogy 1931-ben, amikor a parlament utoljára összeült, a kormányzó beszéde révén kifejtettem, hogy ezekre a reformokra szükség van. Ezen beszéd után két hónap telt el. Hogy ezalatt az idő alatt nem valósítottuk meg ezeket a reformokat, ezen senki sem csodálkozhat. Legkevésbé vetheti ezt a szememre a miniszterelnök úr, aki két és fél esztendeig nem valósította meg ezeket. A miniszterelnök úr a reformok közül a legfontosabbat, a választójogot, amikor rákerült a sor a megvalósításra, gondosan visszadugta a poros fiókba, és most, hogy a választás lezajlik, már előre hirdeti, hogy eltévesztette a sorrendet, mert ez a reform talán csak 4-5 év múlva fog sorra kerülni. A kormányzói jogkör kiterjesztése ellen senkinek kifogása nincsen, hogy visszaadassék az államfőnek az a jogkör, amely az ezeréves alkotmány értelmében neki kijár. A felsőházi jogkör kiterjesztése ellen sincsen semmi kifogásom. A felsőház a közvéleménynek, de főként az államnak a szövetségese. Sokkal fontosabb azonban a választói jog kérdése. A választójog kardinális forma minden állam szervezetében. Tőle függ a politikai helyzet egy országban, tőle függ, hogy demokrácia, tömeguralom, diktatúra vagy alkotmányos kormányzás van-e az államban. Ugyanazzal a választójoggal majdnem mind a négy kormányt el lehet érni. A főszempont az, hogy a parlament ne legyen alávetve a kormány akaratának, vagy pedig egyes csoportok akaratának. Ebből a szempontból a titkos választójog a legtökéletesebb. Ez az oka annak, és még más egyéb okok, amelyekre még vissza fogok térni, hogy én a titkos választójog mellett foglaltam most állást. De még egy második fontos feladatot is be kell tölteni a választójognál, éspedig az[t], hogy a nemzet kebeléből kiválassza a legarravalóbba[ka]t, a legtehetségesebb[ek]et, a legokosabbakat, a legtapasztaltabba[ka]t, olyan férfiakat, akik a nemzet iránt való hűségről és szerétéiről tanúbizonyságot tettek, és akik nemcsak arra alkalmasak, hogy törvényt hozzanak, hanem arra is, hogy a maguk kebelében kormányt állítsanak, akik a nemzeti célok figyelembe vételével kezelik a kormány ügyeit és nem alacsonyodnak le az egyes érdekcsoportok, esetleges tömeghangulat vagy népboldogító jelszavak cselédjévé. És ha nézzük a háború utáni élet tapasztalatait, akkor azt látjuk, hogy a parlamentek nívója majdnem mindenütt erősen hanyatlott. Majdnem mindenütt bekövetkezett egy vad költekezés, azért, hogy bizonyos néprétegek szimpátiáját a honatyák megnyerjék. A parlamentek tekintélye a mélypontra süllyedt. A háború utáni években a marxizmus mind szélesebb körben kezdett terjeszkedni, amelynek következtében az alkotmányos élet veszedelemben forgott, amelyből a kibontakozás csakis a diktatúra felé vezethetett. Ez

62 Ezen a helyen az eredeti dokumentumban az alábbi áthúzott szöveg következik: „Ebben a nyilatkozatban benne van először az, hogy nem kezdtem azokat, mert különben nem mondhatná ezt. De másodszor...”

293