Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Vonyó József: Bethlen István választási beszédei Nagykanizsán. 1935. március 17., 24.

ezért is nyúl szívesen maga is az eredeti forrásokhoz. Akkor is, ha bőséges szak- irodalom, s köztük olyan alapos és reális értékelések állnak rendelkezésére, mint Romsics említett munkája. Bethlen esetében a gondolatainak alakulását dokumentáló beszédeket és írásokat csak részben adták ki összegyűjtve. Az 1933-ban megjelent kétkötetes összeállítás4 az 1932-ig elhangzott beszédeket és papírra vetett gondolatokat közli. Forrásközlés szándékával azonban csupán az 1944 nyarán, a Gestapo elől rejtőzködve írt emlékiratát jelentették meg.5 Mindezek alapján indokoltnak látszik az egykori miniszterelnök egész politikai pályája során született jelentős politikai írásainak, beszédeinek kritikai kiadása. Az alábbi forrásközlés ehhez kíván szerény adalékul szolgálni.

A két választási beszéd és a hozzájuk kapcsolódó iratok Bethlen és Gömbös végleges szakításának fontos dokumentumai. A két politikus 1916 októberében a románok erdélyi betörését követően találkozott először egymással Kolozsvárt, az evakuálást szervező erdélyi kormánybiztosságon.6 Ezt követően ellentmondásos kapcsolatukat a kooperáció és a konfrontáció egymást követő, gyakran egymásba fonódó időszakai jellemezték.

Az 1918-1919-es forradalmak idején más-más politikai irányzatok képviselőiként együttműködtek az ellenforradalmi erők szervezésében. 1919 után a konzervatív-liberális Bethlen a nagybirtokos arisztokrácia és a nagytőke érdekeit képviselve, a nemzetközi realitásokhoz alkalmazkodva törekedett a rendszer konszolidálására. Gömbös ezzel szemben a szélsőjobboldali középrétegek vezéralakjaként, a fajvédelem jegyében a gazdasági és politikai viszonyok radikális megváltoztatását szorgalmazta. Az utóbbi csoportok a nemzetközi és a hazai erőviszonyok következtében kénytelenek voltak feladni önálló törekvéseiket, s 1921 után részben alárendelődtek a Bethlen vezérelte hatalomnak. Gömbös azonban 1923-ban szakított a miniszterelnökkel, 1924 novemberében pedig a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Párt megszervezésével létrehozta a kormány és az - 1922-ben még Bethlen és Gömbös által közösen irányított - kormánypárt jobboldali ellenzékét. A két személyiség nézetei, politikai törekvései közötti eltérések, illetve a közöttük meglévő ellentétek akkor sem szűntek meg, amikor Gömbös kormánypártba történt visszatérését (1928. szeptember), majd miniszterelnökké dezignálását (1932. október 1.) követően együttműködésre kényszerültek.

4 Bethlen István gróf beszédei és írásai I-II. Budapest, 1933.

s Bethlen István emlékirata 1944. (Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Romsics Ignác, bevezette Bolza Ilona és Romsics Ignác) Budapest, 1988.

6 Romsics 1991. 60. p.; Gömbös Gyula: Egy magyar vezérkari tiszt bíráló feljegyzései a forradalomról és az ellenforradalomról. Budapest, 1920, 6. p.

268