Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Vonyó József: Bethlen István választási beszédei Nagykanizsán. 1935. március 17., 24.

Bethlen, Károlyi Gyula kormányának bukása után egyetértett Gömbös kinevezésével, de - kormányzati pozíciók nélkül is jelentős - befolyását kihasználva igyekezett megakadályozni a miniszterelnököt abban, hogy terveit megvalósítva radikális változásokat hajtson végre. Segítségére volt ebben az is, hogy az általa kiépített politikai intézményrendszer lényegében érintetlenül maradt, személyi változásokra pedig az országgyűlésben egyáltalán nem, a közigazgatást uraló főispáni karban csak részben került sor - így mindkét körben Bethlen hívei voltak többségben. Gömbös a kormány összetételét tekintve is kompromisszumokra kényszerült.7

Gömbös az adott körülmények között sem adta fel terveit, de - alkalmazkodva a feltételekhez - fokozatosan igyekezett megvalósítani azokat. A Nemzeti Munkaterv a gazdaság- és kultúrpolitika tekintetében a fajvédő program megvalósítását ígérte - a korábbi zsidóellenes kitételek nélkül.8 A kormányprogramban és a kormánypárt dokumentumaiban lényegében megfogalmazódott egy diktatórikus vezéri állam terve, amely gyökeresen változtatta volna meg a Bethlen által kiépített és változatlanul fenntartandónak ítélt rendszert. Az 1922-ben létrehozott, szintén Bethlen nevéhez fűződő egységes kormánypárt modem tömegpárttá történő átszervezése, általa a társadalom egészének, illetve életének totális megszervezése, a parlamenti pozíciók túlnyomó többségének megszerzése, a közigazgatás szerepének korlátozása hosszú távon a diktatórikus rendszer kiépítését szolgálta. Közvetlenül azonban a tervek megvalósítását akadályozó nehézségek elhárítását - mindenekelőtt Bethlen és hívei befolyásának megszüntetését - várták tőle.9

Ezek a lépések is szerepet játszottak abban, hogy a két politikus között meglévő látens ellentét 1934 januárjától nyílttá vált. A meg-megújuló és egyre élesebbé váló viták 1935. március elején vezettek el a visszavonhatatlan szakításig. Gömbös ekkor már elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy végleg félreállítsa a felette gyámkodó, reformpolitikája megvalósítását akadályozó Bethlent. Március 4-én kieszközölte Horthy kormányzónál a riválisa által ellenzett házfeloszlatást.

7 A Bethlen-Gömbös-viszony alakulását, illetve annak feltételeit illetően lásd: Romsics 1991. 106-261. p.; Kónya Sándor. Gömbös kísérlete totális fasiszta diktatúra megteremtésére. Budapest, 1968, 25-47., 95-124., 128-154. p. (Kónya 1968.)

8 Vö. Vonyó József. A Gömbös-kormány Nemzeti Munkaterve és a fajvédelem. In: Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára. (Főszerk. Hanák Péter, szerk. Nagy Mariann) Budapest -Pécs, 1997. (Megjelenés alatt.)

9 Vö. Kónya 1968. 47-63. p.; Vonyó József. Diktatúra - olasz mintára. A Gömbös-csoport az államról a harmincas évek első felében. Valóság, 1988. 1. sz. 66-76. p.; Vonyó József. A Nemzeti Egység Pártja induló szervezésének első dokumentumai (1932. december - 1933. január) Századok, 1984. 4. sz. 784-831. p. (Vonyó 1984.)

269