Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Németh László: A nagykanizsai Munka Szabadkőműves-páholy története 1890-1920
egyik ülésen megtiltották az egyházpolitikai kérdések tárgyalását. A rendőri jelentés szerint a vallás eltörlésén dolgoztak, aminek egyik legfőbb bizonyítéka, hogy az 1898. októberi ülésükön kimondták, a bibliát nem használják a szabad- kőműves rítusok alkalmával. Az aktív politikai tevékenység szemléltetéseképpen fontos vádpontként szerepelt egy, a páholy céljait tartalmazó röplap kibocsátása és a Szociális napi kérdések címet viselő mű kiadásának támogatása. A jelentés szerint aktuális politikai kérdésekkel is foglalkozott a páholy, azaz elhatározták az országgyűlés napirendjén szereplő törvényjavaslatok befolyásolását. Támogatták a Galilei kör által az alkotmány megváltoztatására tett indítványt. Emellett a nagykanizsai politikai életben is nagyobb mértékben akartak részt venni a városi képviselő-testületben lévő szabadkőműves tagok révén. A jelentés szerint túl szoros kapcsolatot tartottak fenn az orosz páholyokkal, és olyan „káros” irodalom terjesztését segítették, mint Tolsztoj A hazafiasság és a kormány, Korunk rabszolgasága című művei. Mindezeknek a tényeknek eredményeképpen vonta le a beszámoló az egyértelmű következtetést: „...mintpolitikai és erkölcsi életünkre, valamint az állameszmére a legnagyobb mértékben ártalmas egyesület feloszlatása, valamint ezen egyesület vagyonának elkobzása iránt tisztelettel javaslatot teszek. ”86 A nagykanizsai Munka páholyt 1920. május 29-én délelőtt 10 órakor Eitner Zsigmond Zala vármegye törvényhatósága kormánybiztosa mint miniszteri biztos a belügyminiszter 1550/res. 1920. számú rendelete alapján véglegesen feloszlatta.87 A Nagykanizsa város lakáshivatala által hatóságilag „Keresztény Otthon” részére igénybe vett páholyház és tartozékai hatósági zár alá kerültek, zárgondnokká dr. Tamás János nagykanizsai ügyvédet nevezték ki. A miniszteri biztos egyben utasítást adott az épületen szereplő „Munka páholy” felírás, valamint a helyiségekben található feliratok és jelvények eltávolítására. Az 1795-ös betiltást követően közel egy évszázad telt el addig az időig, amíg a szabadkőműves mozgalom újra szabadon működhetett Magyarországon. A dualizmus nyíltabb légköre teremtett olyan környezetett, amelyben már egy 1868. február 28-án kelt belügyminiszteri rendelet legálisnak ismerte el a mozgalmat, ennek köszönhetően gyors ütemben létesülhettek a páholyok. A magyar- országi szabadkőművesség hivatalos elfogadása szempontjából fontos eseménynek számított, amikor 1886. március 21-én létrehozták a Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt, mely a szabadkőművesség 1920-as betiltásáig a mozgalom legfőbb irányítója, a magyar szabadkőművesség képviselője volt bel- és külföldön egyaránt. A szabadkőműves eszmék gyors népszerűvé válása és a 86 87 Uo. ZML IV. 401.28/1920. 261
