Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Németh László: A nagykanizsai Munka Szabadkőműves-páholy története 1890-1920
mozgalom rövid idő alatt lezajló intézményesülése azt mutatja, hogy 1868-ra felnőtt a magyar társadalomban az a réteg, amely hajlandó volt elfogadni és minden eszközzel támogatni a demokráciát, a modernizációt, az igazságot, a kultúrát, a művelődést, egyszóval mindazt, amit a szabadkőművesség képviselt. Ez az a polgárosult értelmiségi réteg, amelyet Horváth Zoltán a második reformnemzedéknek nevezett.88 A hagyományok nélküli, modern kommunikációs eszközökkel nem rendelkező polgárságnak89 a szabadkőművesség az egyik legfontosabb önszerveződési formája volt, egy olyan szervezeti keret, amely ugyan nem tartozott bele a formális hatalmi struktúrába de tagjai révén nagyon szoros szálakkal kapcsolódott ahhoz. A XIX. század második felének szabadkőművessége polgári szervezetté vált,90 amely arculat kialakításában egyaránt szerepe volt a hagyományokkal rendelkező „keresztény” vagy „történelmi” középosztályhoz kötődő hivatalnokértelmiségi dzsentrinek és az egyre nagyobb súllyal rendelkező ipari-kereskedelmi és pénzügyi rétegnek. A dzsentri réteg számára a szabadkőműves páholy - főként a századforduló idején - a politikai önállósulás egyik fontos terepévé vált.91 E csoport érdekeit a mozgalmon belül kialakult konzervatív irányzat képviselte, amely főként a Corvin Mátyás és a Nemzeti Páholy programjában fejeződött ki. Az 1902-ben létrehozott Nemzeti Páholy fontosnak tartotta, hogy a páholy életébe a „magyar művelt középosztályt és a dzsentrit” is bevonják.92 Távlati programként pedig azt a célkitűzést fogalmazta meg, miszerint a kormányra növelni kell a „művelt középosztály, valamint a magyar földművelő osztály” befolyását, ami azért indokolt, mert az említett rétegek alkotják az államfenntartó elemet.93 A megnövekedett gazdasági és társadalmi súllyal rendelkező új iparikereskedő és pénztőkés réteg egyik meghatározó eleme a zsidóság volt, akik Horváth Zoltán'. Magyar századforduló. A második reformnemzedék története 1896-1914. Budapest, 1974. 89 Tőkéczki László: Magyar eszmetörténeti vázlat. A magyar liberalizmus történetéhez. Politikatudományi Szemle, 1995. 2. sz. 119. p. 90 L. Nagy Zsuzsa'. Szabadkőművesség a XX. században. Budapest, 1977, 19. p. 91 Szabó Miklós'. Új vonások a századforduló magyar konzervatív politikai gondolkodásában. In: Szabó Miklós: Politikai kultúra Magyarországon 1896-1986. Budapest, 1989, (Szabó 1989b.) 139. P92 Szabó 1989b. 140. p. 93 Szabó 1989b. 140. p. 262
