Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Németh László: A nagykanizsai Munka Szabadkőműves-páholy története 1890-1920
lomnak és a bolsevizmus felidézésében való tudatos aknamunkája köztudomású tény. ”83 A feloszlatást a megyék területén a kormánybiztosoknak kellett elvégezni, miniszteri biztosi hatáskörben. A Zala megyei vezetés már a miniszteri rendelet kiadása előtt is foganatosított intézkedéseket a szabadkőműves mozgalom ellen. 1919 őszén hallgatólagosan tudomásul vették, hogy a ferences rend a kanizsai Munka páholy épületét „Keresztény Otthon” céljára lefoglalta. A nagykanizsai Ferences Rendház historia domusa szerint a páholyház lefoglalása P. Hédly Jeromos kezdeményezésére történt.84 A páholyház átvételekor P. Hédly Jeromos mellett a református egyház képviseletében Kádár lelkész, az evangélikus egyház képviseletében Hütter lelkész vett részt. A lefoglalt páholyházat ünnepélyesen felszentelték, és a későbbiekben a keresztény párt választási centruma lett. A nagykanizsai páholyház lefoglalása volt az első ilyen jellegű lépés Magyarország területén. Az első hivatalos vizsgálat a Munka páholy ellen 1920 márciusában indult, amelynek eredményeképpen a szombathelyi rendőrkerület főkapitánya részletes felterjesztést készített a belügyminiszter részére.85 A jelentés alapjául, Schwarcz Károly orvosnál, a házkutatás alkalmával megtalált szabadkőműves iratok szolgáltak. A rendőrtiszt nyomozása eredményeként elkészült beszámolót a következőkben érdemes részletesebben is elemezni. A jelentés a páholy előzőekben vázolt sokrétű és gazdag tevékenységének azokat a mozzanatait emelte ki tendenciózusan, amelyek felhasználhatók voltak a szabadkőműves mozgalom ellen. Elsősorban azon vádpontokra keresett igazolást, amely szerint a szabadkőművesek politikai tevékenységet folytattak, támogatták a kommunizmust és a hazai érdekekkel szemben az internacionalizmust képviselték. A jelentés egyik fő részét képezte a páholy zsidó vallásúakkal kapcsolatos karitatív tevékenysége. A beszámoló megemlítette az 1892. május 10-i munkán meghozott döntést, amelyben elhatározták az Oroszországból kiüldözött zsidók segélyezését. Emellett a szabadkőművesek segítségével az izraelita iskolákban pénztárakat létesítettek és döntést hoztak azoknak a zsidóknak a kárpótlásáról, akiket a magyar törvények alapján elítéltek. A jelentésben hangsúlyos szerepet kapott a szabadkőművesség egyházellenes magatartása is. A páholy 1890-ben Pap és szabadkőművesség címmel füzetet bocsátott ki. A szabadkőművesek ateizmusát példázza a jelentés írója szerint az, miszerint az 83 ZML IV. 401. Zala Vármegye Főispánjának ir. (ZML IV. 401.) 57/1923. 84 ZML XII. 7. A nagykanizsai Ferences Rendház ir. 1920. 85 ZML IV. 401. 57/1923. 260
