Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Németh László: A nagykanizsai Munka Szabadkőműves-páholy története 1890-1920
legmagasabb közhivatali posztját. Polgármestersége alatt jelentős építkezések (József laktanya, új utcák nyitása, új iskolák, városi sétatér) zajlottak és a kanizsai gyárüzemek jelentős része is ekkor telepedett le a városban. A fentiek során bemutatott páholytagok személye jól illusztrálja, hogy a város szellemi és gazdasági arculatának formálásában mennyire fontos szerepet töltött be a Munka páholy tagsága. A Munka páholy feloszlatása A szabadkőművesség működését sem az 1919-es márciusi proletárdiktatúra, sem az 1919 augusztusától hatalomra kerülők nem tudták tolerálni. Először 1919 márciusában Kun Béla, majd alig egy évvel később az új hatalmi éra tiltatta be a mozgalmat. Az ellenforradalmi rendszer számára a szabadkőművesség és a polgári ellenzék szinoním fogalmaknak számítottak. A rendszer legitimizálásához, szükségeltetett a trianoni békekötés veszteségeit okozó „bűnösök” megnevezése. Az egyik megfelelő bűnbaknak a szabadkőműves mozgalom mutatkozott, amelynél ki lehetett használni a Tanácsköztársaság három hónapja alatt a társadalomban felerősödő antiszemita beállítottságot is. A hatalom frazeológiájában fontos szerepet kapott az a vád, miszerint a szabadkőművesek aktívan részt vettek a történeti Magyarország felbomlasztásában. Ennek következményeként 1919 augusztusától a hivatalokban, vállalatoknál felállított „keresztény-nemzeti” beállítottságú szervezetek, mint az Etelközi Szövetség és a Magyar Országos Véderő Egyesület voltak a legfőbb kezdeményezői a szabad- kőművesek elleni szankcióknak. Ezek a szervezetek ugyan formálisan nem élveztek kormányzati támogatást, de a belügyminiszter szemet hunyt szélsőséges akcióik fölött. így kerülhetett sor 1920 májusában a budapesti Podmaniczky utcai szabadkőműves székház lefoglalására, amelybe később az EKSZ és a MOVE költözött be. 1920. május 18-án bocsátotta ki Dömötör Mihály belügyminiszter bizalmas rendeletét, amelyben minden szabadkőműves egyesületet feloszlatott. Ennek okaként azt említette, hogy a szabadkőműves egyesületek humanisztikus célokra jöttek létre, ezzel szemben azonban politikai tevékenységet fejtettek ki és a hatalom megszerzésére törekedtek. A másik fő indokot a következőképp határozta meg: „A szabadkőművességnek a háború felidézésében, a háború folyamán, majd pedig annak szerencsétlen országunkat balsikerrel sújtott befejeztével a defetiz- mus és általános destrukció felkeltésében és állandó élesztgetésében, a forrada259
