Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Németh László: A nagykanizsai Munka Szabadkőműves-páholy története 1890-1920

Symbolikus Nagypáholy annyira fontosnak tartotta megnyerésüket, hogy 1901-es felhívásával lehetővé tette, miszerint a tanárok és tanítók mentesüljenek a tagdíj fizetése alól.61 Szalay Sándor főmester 1914-es székfoglaló beszédében így foglalta össze az ezzel kapcsolatos tennivalókat: „Igen helyes törekvés az, amely az iskolák államosítását célozza, ámde míg az idő e céloknak nem kedvez, nagy haszonnal működünk, ha igyekszünk mindenféle jellegű iskola tanítóját a szellemi rabszolgaság alól felszabadítani, eszméinknek megnyerni. ”62

Végezetül érdemes megemlíteni a Munka páholy mecénási tevékenységét is, amelynek keretében 1912-ben egy irodalmi, jótékony és kulturális célokat szolgáló alapot hoztak létre, amelyre minden évben 250 koronát különítettek el.63 1917-ben pedig már kifejezetten „művek és kulturális ügyek” támogatására létesítettek egy alapítványt.64

A páholy politikai tevékenységével kapcsolatban kevés adattal rendelkezünk. A szabadkőműves alkotmány egyik alapvető pontja a politikamentesség volt, amelynek maradéktalan betartását a Munka páholy ülésein is gyakran hangoztatták. így a helyi politikai élet befolyásolására irányuló szándék csak burkoltan jelentkezett a páholy történetében. A páholyülések fontos részét képezték azok az előadások, amelyek során elemezték azoknak a politikusoknak a tevékenységét, akik szimpatizáltak a szabadkőműves eszmékkel vagy maguk is szabadkőművesek voltak.

így természetesen a Kossuth Lajos hamvait szállító vonat fogadásánál a páholy is képviseltette magát. Méltatták Deák Ferenc államférfiúi nagyságát, és 1892-ben nagy lelkesedéssel fogadták Wekerle Sándor miniszterelnöki kinevezését, mert „ Wekerle testvér a mi szentélyünkben szívta magába azt a szellemet, mely nem ismer nyugvópontot a tökéletesedés felé; mely megédesíti a haza és emberiség érdekében végzett munka verejtékcseppjeit. ”65

A parlament előtt folyó kérdésekkel kapcsolatban nagyrészt elfogadták azt a véleményt, amelyet a Symbolikus Nagypáholy leiratai tartalmaztak. A választójog kérdésében azonban már a hivatalostól némileg eltérő álláspontot képviselt a páholy. Az 1907-es ülésükön a jogegyenlőség elvét hangsúlyozták.66 A szónok szerint minden állampolgárnak meg kell adni a választójogot, ehhez azonban arra van szükség, hogy megvalósuljon a társadalmi egyenlőség. „így szűnhetnek meg

61 ZML X. 2. 1901. máj. 4.

62 MOL P 1107. 1914. márc. 8.

63 MOL P 1107. 1912. márc. 23.

64 MOL P 1107. 1917. nov. 3.

65 ZML V. 1506. 1892. nov. 13.

66 MOL P 1083.

253