Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)
Németh László: A nagykanizsai Munka Szabadkőműves-páholy története 1890-1920
kíséri. ”58 Az ülés végül a következő határozatot hozta: a 4 újságíró és hírlapíró páholytag illetve az irodalmi bizottság feladata, hogy „a szabadkőművességet a velünk közvetlenül érintkező társadalom a lényegnek, a valónak minden tekintetben megfelelően megismerje. ”59 A páholy lehetőséget teremtett irodalmi tevékenységet folytató tagjai számára írásaik felolvasására, sőt több esetben segítette a művek kinyomtatását is. A legtermékenyebb szerzőnek Halis István bizonyult, aki Eltűnt régiségek című regényéből olvasott fel egy fejezetet, illetve több rövidebb lélegzetű munkájával (Mi volt a régi magyarok Isten neve, Zalaegerszegi hóhérverseny, A kétszáz év előtti krucziánusokról és bűbájosokról) ismertette meg a szabadkőműves testvéreket. Szalay Sándor is gyakran tartott előadást a páholy ülésein, sőt még egy készülő szabadkőműves regényéből is olvasott fel részleteket, arról azonban nincsen adatunk, hogy a mű elkészült volna. A páholy lényeges kérdésnek tekintette a sajtóval való kapcsolattartást. A megyei lapokban publikáló szabadkőműves újságírók cikkeiben nem lehet felfedezni nyílt szabadkőműves propagandát, eszméik kifejtésére elsősorban a Kelet című folyóirat szolgált, amelyet összejöveteleikről is rendszeresen tájékoztattak. Az országos kiadású sajtótermékek közül a Világ című lapot támogatta a páholy, megindításakor 200 korona értékben jegyezte részvényeit,60 majd minden évben erejéhez mérten kisebb összegeket juttatott a folyóiratnak. Ez a lépés azonban nemcsak egyszerű kultúrmecenatúra volt, hanem egyben azt is jelentette, hogy a nagykanizsai páholyvezetés a szabadkőművességen belül kibontakozó radikális irányzatot támogatta burkolt módon a konzervatívval szemben. A sokrétű kulturális és művelődésszervező tevékenységével kapcsolatban ki kell emelni azt a szerepet, amelyet a páholy az iskolán kívüli felnőttképzésben betöltött. Az ingyenes népkönyvtárral kapcsolatban már érintőlegesen esett szó a páholy ez irányú törekvéseiről. A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy gyakran szerveztek tanfolyamokat analfabéta munkások és katonák számára. Emellett 1906- ban kezdeményezték a Népakadémia felállítását, 1914-ben pedig az Országos Ismeretterjesztő Társulat helyi szervezetét próbálták létrehozni. A szabadkőműves célok között nagy hangsúlyt kapott a jövő nemzedékének liberális szellemű nevelése, amely a kötelező, ingyenes, állami közoktatás révén valósulhatott meg. Természetesen a megfelelő nevelés szempontjából a tanító, tanár személye a legfontosabb, így a szabadkőműves követelések egyik sarkalatos pontját képezte az oktatók szociális helyzetének javítása. A Magyarországi 58 ZML X. 2. 1894. jan. 7. 59 Uo. 60 MOL P 1107. 1910. febr. 19. 252
