Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Zsoldos Attila: „Eléggé nemes férfiak...” A kehidai oklevél társadalomtörténeti vonatkozásairól

házi nemes jobbágyokat, ezért „fel kell tennünk, hogy a nemes szónak a jelentése a XIII. század közepén ez volt: nehéz fegyverzetű páncélos katona, egyszerűen: lovag”.41 A hadszervezeti reform ténye aligha vitatható, mindazonáltal a nemesség fogalmában a 13. század közepén megfigyelhető változások aligha kapcsolhatók hozzá. Elgondolkodtató mindenekelőtt, hogy amikor IV. Béla oklevelei a kívánatos fegyverzet felsorolására is vállalkoznak, akkor a körmendi hospesek esetében a jól felszerelt „páncélos” (panceratus) fegyverei között a lándzsa, a bőrvért, a sisak és az íj szerepel,42 a Dejter falubeli pohárnokok kiváltságlevelében43 pedig a páncéling, a vassisak, a pajzs, valamint az íj és a nyilak kerülnek elő. Mivel a lovagi fegyverek közé a legkevésbé sem sorolható íj (és nyíl) mindkét esetben feltűnik, ez némi óvatosságra int a tatárjárás utáni haderő lovagi jellegét illetően. Tovább fokozza a kételyeket, hogy IV. Béla egy újabb oklevelében azt olvashatjuk: három bolondóci várjobbágy tíz páncélossal (cum decem loricis) köteles megjelenni a királyi hadban,44 hiszen ez olyan hatalmas anyagi terhet jelentene, hogy bizton kizárható ez esetben a lorica ’(lovagi) páncélzat’ értelmezése. Nagyon is kétségesnek tűnik tehát, hogy minden olyan tatárjárás utáni adat, mely „páncélosok”-at említ, valóban nehézfegyverzetü, lovagi módon harcoló katonákra vonatkozik-e.45 Az említett feltevés igaza iránti bizalom végképp megrendül azon egyszerű kronológiai körülmény figyelembevétele következtében, hogy a „nemesség” fogalmának átalakulása, mint arról már szó esett, jóval a tatárjárás előtt megfigyelhető, a legvilágosabban történetesen éppen az 1232. évi kehidai oklevélben.

A fogalom átalakulásának hátterében tehát egy más szempont keresendő, s ez — megítélésem szerint - a relatív előkelőségben található meg. Mindazon társadalmi csoportok ugyanis, amelyek nevéhez a nobilis jelző vagy főnév társult a 13. század közepének évtizedeiben, valamely a közös jog által egységbe rendezett közösség legkedvezőbb helyzetben lévő, az adott közösségen belül tekintélyesnek és előkelőnek számító rétegét képviselték. Az egyházi nemes jobbágyok és a várjobbágyok egy-egy egyházi uradalom, ill. várispánság szolgálónépének elitjét alkották, a „túróéi nemesek”-et a zólyomi ispán, az erdélyi és a szlavón nemeseket pedig a vajda, ill. a bán joghatósága alá tartozó népek közül emelte ki kiváltságos helyzetük. A királyi szerviensek esetében ez a közösség a szűkebb

41 Mályusz 1942. 283. p.

42 1244: UBI. 211. p.

43 1252: ÁUO VII. 342. p.

44 1245: RAII/l. 21. p.

45 A páncélzat kérdéseire lásd Veszprémy László'. Páncél és páncélosok említései a krónikákban és oklevelekben. Hadtörténelmi Közlemények, 108. (1995/4. sz.) 3-11. p.

16