Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Zsoldos Attila: „Eléggé nemes férfiak...” A kehidai oklevél társadalomtörténeti vonatkozásairól

patria, a megye birtokostársadalmát jelentette, melynek tagjait a comprovinciales (’megyebeliek’) kifejezés jelölte.

A nemesség fogalmának ez a kitágítása ugyanakkor, s ezt talán nem szükségtelen hangsúlyozni, korántsem kérdőjelezte meg az előkelőkből álló hagyományos nobilitas tagjainak nemes voltát: e gondolati szerkezetben ők voltak a Magyar Királyság egészét átfogó közösség, az ország nemesei (nobiles regni). A dolog újdonsága tehát abban rejlett, hogy ezen, korábban egyetlenként létező nemesség mellé most más, kisebb közösségek „nemességei”-t is odahelyezték. Ez a felfogás ismerhető fel egy, a kehidai oklevélhez időben közel, térben már távolabb eső adat tükrében, amennyiben ugyanis 1237-ben egy Bodrog megyei ügyben bizonyos személyek „azon megyének mind nagyobb, mind kisebb nemeseivel” {nobilibus illius patrie tam maioribus, quam minoribus) együtt jártak el.46 Ez esetben a „nagyobb és a kisebb nemes” megfogalmazás felel meg a kehidai oklevél „eléggé nemes” fordulatának. A két szokatlan kifejezés magyarázatát okkal kereshetjük abban, hogy a királyi szerviensek mind Zalában, mind Bodrogban - s alighanem, tehetjük hozzá, az ország bármely más vidékén - egyfelől igényt tartottak az előkelő „nemes” {nobilis) névre, másfelől azonban tisztában voltak azzal, hogy ezen felfogásuk ellentétes a nemesség hagyományos értelmezésével. Úgy gondolom, tudatosan alkalmaztak olyan hajlékony megfogalmazásokat, amelyek anélkül fejezték ki törekvéseiket, hogy ezen ellentétet expressis verbis hangsúlyozták volna.

Az udvarban királyi szervienseknek nevezett szabad birtokosok e szerint nem egy új, az előkelő nemességtől különböző, és a társadalmi hierarchiában az alatt álló királyi szerviensi jogállás részeseiként tekintettek magukra, hanem úgy vélekedtek, hogy jogaik a hagyományos nemességgel teszik egyenlővé őket. Ez az elképzelés nem is volt minden alap nélkül való, hiszen az Aranybullában törvénybe foglalt kiváltságaik számos eleme valóban megegyezett a régi nemesség előjogaival.47 A nemességről - azon belül is persze, mindenekelőtt önnön nemes voltukról - vallott álláspontjuk mindazonáltal jelentősen eltért a királyi udvarétól. Az ugyanis az előkelő rokonságok szerényebb vagyonú és a politikai hatalom gyakorlásából valamilyen oknál fogva nem részesülő, s így a hagyományos nemesség peremére szorult tagjait hajlamos volt szintén királyi szervienseknek tekinteni, mint történt az 1221-ben a Ják nembéliek egy csoportjával, akiket II. András oklevele „Ják nembéli szervienseink”-nek {nostri servientes de genere Jaku) nevezett.48 Ez az eset arról tanúskodik, hogy a királyi hatalom - a királyi

46 1237: A pannonhalmi Szent-Benedek rend története I-XII. (Szerk. Erdélyi László, Sörös Pongrác) Budapest, 1902-1916,1. 757. p.

47 Váczy 1927. 273. p.

48 1221: UBI. 80. p.

17