Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Horváth Zita: A tapolcai járás úrbéres viszonyai a Mária Terézia-féle úrbérrendezést megelőző évtizedekben

A járásban 43 olyan helység volt, ahol a jobbágyok az investigatioban szabad- menetelünek vallották magukat. 8 esetben nem találtuk meg a 9 kérdőpontot, így ezekről a tabella adatain kívül semmit sem tudunk. Az egyetlen Felsődörgicse adózott szokás után, míg 34 esetben a jobbágyok contractual isták voltak. Tehát beigazolódni látszik - amiről már feljebb volt szó -, hogy a contractualisták zömében szabadmenetelűek. Meg kell azonban vizsgálni ezen helységek contrac- tusának mértékét is. A 34 helységből 9 a veszprémi püspökségnek adózott (Alsópáhok, Bazsi, Csicsó, Nyirád, Tagyon, Tapolca, Udvari, Szentjakabfa, Sümeg). Ezen települések az úrbérrendezés idején a Padányi Bíró Mártonnal kötött contractus szerint adóztak, az 1751/52-es úriszék határozata alapján léptek szerződésre a püspökkel, korábban is volt már contractusuk, de a bevallás szerint mértéke nem sokban különbözött az 1751 -estől. Csicsó kivételével minden püspöki helyen a contractus részben készpénz árendát, részben robotot írt elő. A készpénz árenda mértéke Csicsó esetében volt a legnagyobb, ugyanis itt a robotot is pénzzel váltották meg, amely évente 200 forintot kóstált. „Mi pápista lakosok... évente 200 forint árendát, minden termésből tizedet, minden gazda 10-10 tojást, egy-egy csirkét ad. ”28 29 Ezenkívül más adózásuk nem volt. Alsópáhok esetében 60 forint a készpénzbéli árenda és 60 forint a gyalogrobot, de ahol a robot kevesebb ennél, ott több a készpénz árenda (100 forinttól 250 forintig terjedt). Mindenhol adtak dézsmát, mindenféle termésből. Tapolca mezőváros földesura a tapolcai plébánia és a veszprémi püspökség volt, így az itt élők adózása különbözőképpen alakult. A püspökség zsellérjei 100 rhénes (rajnai) forint árendát fizettek, dézsmát adtak, a robotot is megváltották. A tapolcai plébánia emberei nem robotoltak, árendájuk számát pontosan nem lehet tudni. Tapolcán a parókia embereitől a tizedet „...nem mint földesuraságbeli, hanem mint papi és püspöki jövedelmet vették. ”2<>

Problémát jelent a tizeddel kapcsolatban, miszerint csak azt lehet tudni, hogy adtak, de nem minden esetben derül ki, hogy miből. (Ezt csak a dézsmajegyzé- kekből lehetne megtudni, ha egyáltalán maradtak fenn ebből a korból.)

A többi falunál a helyi szokás szabta meg az árenda mértékét, így ez falvan- ként és birtokosonként eltért, de 200 forint fölé sohasem ment. A legtöbb helyen nem fizettek kilencedet, azt természetben sem adtak, csak tizedet. Általában a tized nem egyházi adóként szerepelt, hanem a kilenced helyett, tehát nyilvánvaló, hogy a földesúr bérelte ezt az egyháztól. Ahol egy birtokos van (Budavár, Hegyesd, Henye, Kajánfölde, Nagypécsely, Pula, Sáska, Szigliget, Szőc, Tihany, Vászoly, Zánka, Örvényes), ott egységes a szolgálat a falun belül, de nagyok a

28 ZML IV. 1/g. Csicsó, 2. kérdőpont.

29 ZML IV. 1/g. Tapolca, 7. kérdőpont.

131