Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Zsoldos Attila: „Eléggé nemes férfiak...” A kehidai oklevél társadalomtörténeti vonatkozásairól

két a gondokat csak fokozta, hogy azok, akik viszont a királyi udvarban keresték fel ügyeikkel az udvarispánt, ám hiába vállalkoztak az útra, mert az éppen az ország egy távoli részén tartott bírói körutat, okkal lehettek elégedetlenek. így aztán a legkevésbé sem meglepő, hogy az Aranybulla igyekezett elejét venni az ilyen helyzet előállásának az udvarispán bíráskodásának a királyi udvarhoz kötésével.18 S bár az 1260-as évekből van adatunk arra, hogy István ifjabb király udvarispánja egy Bánkéhoz hasonló bírói körúton ítélkezett Pest megyében,19 mégis, a bírói körutak tartásának gyakorlata a 13. század utolsó negyedében nem az országbíró, hanem a nádor tevékenységi köréhez kapcsolódva vált rendszeressé.20

A zalaiak 1232. évi próbálkozása tehát nem az egyetlen, s még csak nem is az első kísérlet volt a királyi szerviensek pereiben való ítélkezés ügyének megoldására. A nevezetes kehidai oklevél jelentőségét azonban ennek ellenére sem lehet kisebbíteni vagy netán elvitatni, mert minden más forrásunknál élesebb fényt vet a korszak egyik alapkérdésére, igaz, e kérdés sokkal inkább társadalom-, semmint kormányzattörténeti jellegű.

A kehidai oklevél társadalomtörténeti vonatkozású utalásainak történetírásunk mindeddig méltánytalanul kevés figyelmet szentelt, egyedül Szűcs Jenő aknázta ki bővebben a bennük rejlő lehetőségeket. Szűcs elemzése annak bizonyítására volt hivatott, hogy igazolja: a tatárjárást megelőző évtizedekben az Árpád-kor tradicionális nemességének szerény vagyonú és politikai tekintetben is jelentéktelen tagjaiból álló társadalmi csoport és a királyi szerviensek felső rétege egymásba olvadt. „A két összeolvadó csoport - összegzi Szűcs a maga eredményeit - önmagát már akkoriban nemesnek nevezte a megyében, [ahol] mások is osztották ezt a szóhasználatot és szemléletet. A folyamat nem felsőbb kezdeményezésre, hanem bizonyos értelemben az uralkodói szemlélet ellenére, a társadalom belső és organikus életműködéseként bontakozott ki.”21 Szűcs Jenő idézett szavai a „nemesség” (

nobilitas) fogalmának átalakulására hívják fel a figyelmet, ám a folyamatnak, magam legalábbis úgy vélem, csupán egyik elemét tárják fel. A nemesség fogalmának értelmezésében megfigyelhető változások valójában a kor társadalmának jóval szélesebb körét érintették, amint arról éppen a kehidai oklevél alapján bizonyosodhatunk meg. Ám mielőtt ennek részleteire sort kerítenénk, szükségesnek látszik egy rövidebb kitérő annak érdekében, hogy világossá te18 1222:9. te.-CDES I. 200. p.

19 é. n. (1268?): ÁUO VIII. 276. p., keltére vö. uo. 211-212. p.

20 Vő. Istványi Géza: A generalis congregatio I-II. Levéltári Közlemények 17. (1939) és 18-19. (1940/41).

21 Szűcs Jenő: Az 1267. évi dekrétum és háttere. Szempontok a köznemesség kialakulásához. In: Mályusz Elemér Emlékkönyv. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. (Szerk. H. Balázs Éva, Fügedi Erik, Maksay Ferenc) Budapest, 1984, (Szűcs 1984.) 350-362. p. (az idézet: 362. p.).

11