Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Zsoldos Attila: „Eléggé nemes férfiak...” A kehidai oklevél társadalomtörténeti vonatkozásairól

gyem, bizonyos társadalomtörténeti fogalmakat milyen értelemben használok az elemzés során.

A 11. század első évtizedeiben a magyar társadalom mindenekelőtt jogi szempontból oszlott két nagy csoportra, a szabadokéra {liber) és a szolgákéra (servus). A szabadok között a vagyoni állapot és a társadalmi presztízs tekintetében meglévő különbségek a jog területén az idő tájt még nem öltöttek testet, va- lamennyiüket azonos szabadság illette meg. Ebben a helyzetben all. század utolsó harmada hozott döntő változást. Míg Szent István egyik törvényében a mai fogalmaink szerinti arisztokrácia tagjait a „születésre és méltóságra nézve nagyobbak” (maiores natu et dignitate) körülírás22 jelölte, a Szent Lászlónak tulajdonított ún. III. decretum szövegében ugyanezen társadalmi rétegre vonatkozóan megjelenik a „nemes” (nobilis) kifejezés.23 A nagy jövő előtt álló terminus technicus feltűnése megbízható jele annak, hogy az előkelők szűk köre kiváltságai birtokában immár jogilag is elkülönült a közönséges szabadok világától, s ezt a nemesekre vonatkozó törvénycikkek elemzése is igazolja.24 A nemesek már ekkor sem voltak kivétel nélkül mind gazdagok,25 a hozzájuk képest „nemtelen”- nek (

ignobilis) számító közszabadok csoportja pedig kifejezetten heterogénnek mutatkozik vagyoni tekintetben: jómódú birtokosokat éppúgy találunk közöttük, mint csupán saját személyük szabadságával rendelkező nincsteleneket. A birtokos közszabadok sorsa a 11-12. század fordulója táján vált el a mások földjének művelésére kényszerülő vagyontalanokétól, amikor is Kálmán I. törvénye a birtokos közszabadokat - hogy teljesíthessék katonáskodási kötelezettségüket - mentesítette a nyolcdénáros adó fizetése alól, miközben a saját földdel nem rendelkező közszabadoktól, más társadalmi csoportok tagjaival együtt, továbbra is behajtották a dénárokat.26

A birtokos közszabadok, amennyire ez forrásaink elégtelensége miatt egyáltalán megítélhető, a 12-13. század fordulójától kezdve mind határozottabban igyekeztek elhatárolni magukat a paraszti sorban élő vagyontalan szabadoktól.

22 Szt. István I. 21. te. - Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Függelék: A törvények szövege. Budapest, 1904, 147. p. (Závodszky 1904.)

23 Szt. László III. 2., 12. te. — Závodszky 1904. 173., 176. p.

24 Szt. László II. 9., 11. te.-Závodszky 1904. 168-169. p.

25 Lásd pl. Szt. László II. 11. te. - Závodszky 1904. 169. p., vö. Gerics József. A nobilis fogalmának értelmezéséhez Szent László II. törvényében. In: Összehasonlító jogtörténet. Bolgár Elek- Emlékkönyv. Budapest, 1983, 63-65. p.

26 Kálmán I. 35., 45., 79-81. te. - Závodszky 1904. 187-188., 189., 193-194. p. Itt és a továbbiakban is az Árpád-kori magyar társadalomtörténet modern alapvetésére támaszkodom, lásd Bolla 1983.28-62. p.

12