Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Zsoldos Attila: „Eléggé nemes férfiak...” A kehidai oklevél társadalomtörténeti vonatkozásairól

feljegyzések Bánkot (és Benedeket) csupán nevük, ill. ispáni címük megjelölésével említik, sem a király általi kiküldésük nem szerepel, sem az, miszerint a kérdéses megyék ispánságát viselték volna. Ez utóbbi körülmény egyébként legfeljebb Bánk esetében merülhetne fel, aki 1222-ben valóban előkerül újvári ispánként,13 csakhogy ítélkezése már 1221-ben megindul a mondott esetekben, s tevékenységi köre Szabolcs megyére is kiterjedt, ahol viszont 1222-ben egy bizonyos István ismeretes megyésispánként.14 Kevéssé látszik tehát valószínűnek, hogy Bánk (és Benedek) megyésispánként járt volna el. Tevékenységük megítéléséhez a kulcsot annak ismerete adja a kezünkbe, hogy Bánk éppen a szóban forgó években, 1221-22-ben, királyi udvarispán volt, mely méltóság mellett többnyire fehérvári ispánként emlegetik forrásaink.15 Ezek után módfelett nehéz lenne ellenállni azon csábító feltételezésnek, hogy a Váradi Regesztrum egyes eseteiben mellette szereplő Benedek voltaképpen az 1221-ben kiállított okleveléből ismert Benedek alországbíróval (yiceiudex aule regie)16 lehet azonos. Az mindenesetre a Benedek személyét érintő hipotézistől függetlenül is nagy biztonsággal megállapítható, hogy Bánk 1221-ben és 1222-ben az északkeleti országrész egyes megyéiben olyasféle bírói körutat tett, mint amilyenek a későbbi nádori közgyűlések {generalis congregatio) megtartására adtak alkalmat,17 s az elé tárt ügyeket speciális uralkodói felhatalmazás nélkül, a királyi udvarispáni méltóságából fakadó joghatósága alapján ítélte meg. Tevékenysége ilyenformán nem volt más, mint a kúriai bíráskodás ideiglenes vidékre telepítése.

A központi hatalom tehát, maga is kereste az alkalmas választ a királyi szerviensek bíráskodási kiváltsága által felvetett kérdésre, s e válasznak szintén megvoltak a maga gyenge pontjai. Nyilvánvaló ugyanis, hogy mind a tér, mind az idő korlátokat szabott a királyi udvarispán ilyen jellegű bíráskodása elé. Eze13 1222: Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebeite der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg I-IV. Bearb. von Hans Wagner, Irmtraut Lindeck-Pozza. Graz- Köln-Wien 1955-1985. (UB) I. 87. p.

14 1222: VR 344. sz.

15 1221: UB I. 84. p., Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II-XV. Ed. Tade Smiciklas. Zagrabiae 1904-1934. (CDCr) III. 201., 205. p., CDES I. 196. p., vő. még CDCr III. 204. p. és Monumenta ecclesiae Strigoniensis I-III. Ed. F. Knauz, L. Dedek. Strigonii 1874-1924,1. 232. p.; 1222: CDES I. 199. p„ vő. még UB I. 87. p., CDES I. 203. p.

16 1221: Hazai okmánytár I-VIII. (Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly, Véghely Dezső.) Győr-Budapest, 1865-1891, VII. 9-10. p.

17 Vő. Bolla Ilona: Az Aranybulla-kori társadalmi mozgalmak a Váradi Regestrum megvilágításában. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica I. (1957) {Bolla 1957.) 99. p.; Tringli István: Két szokásjogi norma a közgyűlések működéséről. (Sajtó alatt.)

10