Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Dominkovits Péter: Birtoklástörténet - társadalomtörténet. A petőházi Zeke család Zala megyei birtokai

kiépült rokonsági kapcsolatokra építve a fenti térségben - párhuzamosan több megyében is - birtokos Bezerédy, illetve nemesapáti Szalay, fajszi Ányos rokonok zálogolt javait zálog vagy örök jogon próbálta visszaváltani, illetve az elszegényedett, vagy a szórt birtokállományból adódóan megvásárlásra fölajánlott rokoni birtokokat megszerezni. Az utóbbit kitűnően példázza fajszi Ányos György esete. Fajszi Ányos Ferenc és Balaskó Katalin fia - fajszi Ányos György béri kapitány unokája - 1724-ben kelt fassiojában életútjára visszatekintve, korábbi zálogolásait összegezve így vallott magáról, s nyugat-dunántúli örökségéről: ő maga hamar árvaságra jutott, „jóllehet anyám asszony gondviselése alatt nevelkedtem, de a’ minémő portioja jutott atyám uramnak, ő k[e]g[ye]lme abbul még éltében felesset distrahált, tandem a' mi maradottis, annak gondját a ’ nagy háborujs] űdőknek alkalmatlansági, és adófizetéseknek terhe miatt alkalmatos- san nem viselhetvén és hasznát sem vehetvén, csak annyira való költségünk vala, hogy tanulássomat foltathattam volna... ” Ezért apja osztályos testvérhúga, Ányos Mária 1692-ben 685 ft-ért Zala, Vas, Sopron megyei részjószágaikat tőlük megvette. így „ezenpénz segítségével iskoláimat elvégezvén... ”, de patvariára menve további költségek szükségeltettek. Ennek fedezésére 1699-ben - a fenti zálogbirtokokra - további 300 ft-ot vett fel Ányos Máriától és első házasságból született lányától, Szalay Judittól. A felvallás időpontjában, 1724-ben további 700 ftért immáron örök jogon Zeke (II.) Istvánnak és feleségének, Szalay Juditnak adta el béri, pakodi, almási, misefai (Zala vm.), tótkeresztúri (Vas vm.), pinnyei, szécsényi (Sopron vm.) harmadrész jószágait. Fejér megyében élvén, magát nyugodtan kötelezte; osztályos társa, Ányos Sándor pinnyei, szécsényi, kőhalmi (Sopron vm.), tótsági (Vas vm.) részjószágaira vonatkozó előjogáról lemondott.62 Az Ányos György felvallotta birtokokból a Zeke fíág számára a későbbiekben Misefa vált jelentősebbé.

Hg. Esterházy Pál nádor 1699-ben, minthogy a korábbi birtokos, Kaszaházy György halálával Kaszaháza puszta (praedium) földesúri családja utód nélkül kihalt és a birtok a koronára visszaszállt, azt teljes egészében - a nádori törvények által előírt 32 jobbágytelekig - örök jogon a puszta birtoklását már korábban többször is kérvényező Vinkovich Jánosnak és Zeke (II.) Istvánnak adományozta.63 Vinkovich János radagyanafalvi harmincados, örökös nélküli halálát

62 SL Zeke cs. lt. 14. d. fasc. 15. no. 20.

63 A nádori donatio kelte: Kismarton, 1699. máj. 28., SL Zeke cs. lt. 15. d. fasc. 17. no. 8. A birtoklástörténet további kutatásra váró részletkérdései közé tartozik az, hogy több szomszédos nemes a birtokbeiktatáskor ellentmondási szándékát jelezte, illetve ellentmondott. A contradicalók között volt Bödey Gábor is, akinek Zsigmond fia, látva, hogy e birtokperben eredményt elérni sem az apja, sem ő nem tudott, Vinkovich halálát követően az atyai ellentmondást elengedte. Uo. 15. d. fasc. 17. no. 7.

107