Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Dominkovits Péter: Birtoklástörténet - társadalomtörténet. A petőházi Zeke család Zala megyei birtokai

követően kaszaházi birtoka — a praedium fele - visszaszállt a kamarára.64 Zeke (II.) István, 1723-ban Kaszaháza puszta kamarai kezelésbe került, árverésre bo- csájtott másik felét 800 fit-ért megvásárolta.65

1721-ben - valószínűsíthetően Vinkovich János halála után - a kaszaházi földekről összeírás készült, mely szerint a praediumon 4 jobbágy és egy zsellér élt. Az őszi vetésterület alá 30 hold, a jövő őszi alá 50 hold szántóföld tartozott, továbbá Ságod felé további 50 holdnyi valószínűsíthetően legelőként használt földje volt. 12 holdon hajdinát termesztettek. Az 50 szekér szénát adó rét 60 %-a (30 szekér) a Zala folyó mellett terült el. A „névtelen” összeíró a falu malomhelyét is feljegyezte, erdejét pedig - meglepő módon - semmire sem valóként értékelte.66

Zeke (II.) István anyja utáni osztályos atyafiként a szomszédos Pakod 10 lakosa által a Bezerédyektől zálogolt Dötk pusztát (praedium) 1702 májusában 100 ft-ért magához vette. E birtokvisszaváltást a Bezerédy család részéről közel fél év múlva az adósságoktól szorongatott Bezerédy Pál elismerte, kötelezvényében rendeki, dötki részjószágait örökösen sógorának kötötte.67

A zálogolt praedium kézbevétele után Zeke (II.) István összeiratta dötki javait. A conscriptio szerint a településen 83 köböl (?) szántót, 34 szekér szénát adó rétet, továbbá 22 köböl hajdina vetést műveltek a szomszédos Pakod lakói. Zeke az ő bérletükben hagyta e javakat. így 9 család a szántókat és a réteket, 10 - személyében átfedéseket is tartalmazó család - pedig a hajdina vetéseket részben készpénz megváltásban (rétek), részben terményszolgáltatás fejében árendálta. Az új földesúr, Takács György pakodi jobbágynak pedig megengedte, hogy az ún. „Lapis”-ban 1 hold földet irthasson, és az után három vetés idejéig minden szolgálattól felmentette.68

64 Lásd erről Streiber Jakab radagyanafalvi harmincados intimatioját; Szentgotthárd, 1721. okt. 5., SL Zeke cs. lt. 15. d. fasc. 17. no. 15.

65 Vinkovich János radagyanafalvi harmincados része a fiscusra szállt, e birtokról 1722. aug. 26- án árverést rendez: SL Zeke cs. lt. 15. d. fasc. 17. no. 17., a birtokvásárlásra: uo. 15. d. fasc. 17. no. 18., Pozsony, 1723. máj. 29. Zeke (II.) Istvánt 1725-ben kaszaházi birtokaiban újra megerősítik: uo. 15. d. fasc. 17. no. 21.

66 SL Zeke cs. lt. 15. d. fasc. 17. no. 14.

67 Szegedy Pál és Gábor György Somogy és Zala vármegyék alispánjai, továbbá Madarász László bizonyságlevele: SL Zeke cs. lt. 16. d. fasc. 18. no. 2. Zalaegerszeg, 1702. jún. 18. vö. uo. 16. d. fasc. 18. no. 4. [FertőjSzentmiklós, 1702. okt. 20.

68 SL Zeke cs. lt. 16. d. fasc. 18. no. 3. A forrás sajnos nem nevezi meg a szántók és a hajdina vetések milyen mérték szerint kerültek felvételre. A hajdina vetések esetében a pontosítást az ugyanazon évi census lajstromok alapján megtehető, míg a szántók esetében arra csak áttételesen lehet következtetni. Lásd: SLZeke cs. lt. 16. d. fasc. 18. no. 5.

108