Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 42. (Zalaegerszeg, 1997)

Zsoldos Attila: „Eléggé nemes férfiak...” A kehidai oklevél társadalomtörténeti vonatkozásairól

levél nem sok kétséget hagy afelől, hogy a zalai szerviensek - jóllehet ennek ellenkezőjét szokás feltételezni7 - minden szervezeti tagolódás híján választott képviselők vagy tisztségviselők közreműködése nélkül jártak el az ügyben, s az Atyusz bán által az ítélet meghozatala előtt tett eskü (iuramentum) említése azt is bizonyossá teszi, hogy a zalaiak valójában az archaikus fogott bíráskodás keretei között maradva hozták meg ítéletüket.8

A Váradi Regesztrum által fenntartott jogesetek némelyike ugyanakkor arra enged következtetni, hogy a királyi szerviensek ügyeiben való ítélkezés kérdése a királyi udvart is foglalkoztatta. Ennek első határozott nyomát 1220-ban találjuk, amikor is a „bihari megyebeliek” (comprovinciales de Bichor) bizonyos tolvajok ellenében „Mika bihari ispán, az András király által kiküldött bíró előtt” (coram Mica comite Bichoriensi iudice a rege Andrea delegato) keresték igazukat.9 10 11 Hasonló eset a következő évből is ismert: ekkor a „békési megyebeliek” (comprovinciales de Békés) vádoltak be tolvajokat „a király által kiküldött bírák, ti. Mika bihari ispán és Illés békési ispán előtt” (coram iudicibus a rege delegatis, videlicet Mika Bichoriensi comite et Hylia comite de Békés).'0 Feltűnő, hogy a területileg illetékes megyésispán mindkét esetben külön királyi felhatalmazás alapján járt el az ügyben, s nem különben az is, hogy - ellentétben a Váradi Regesztrum más, szintén a király által delegált bírákat említő feljegyzéseivel" - az idézett esetek a „megyebeliek” közös fellépéséről tanúskodnak. Ez a két körülmény önmagában is elegendő alapot biztosít ahhoz, hogy a „megyebeliek” (<comprovinciales) kifejezés mögött mindenekelőtt azokat a megyei birtokosokat keressük az említett esetekben, akiket más forrásaink királyi szervienseknek neveznek. Hogy valóban erről lehet szó, az még egyértelműbben mutatkozik meg a Váradi Regesztrum azon feljegyzéseiben, amelyekben a „megyebeliek” Bánk ispán előtt pereskednek. 1221-ből és 1222-ből jó tucatnyi bejegyzés maradt ránk, amelyek arról tanúskodnak, hogy főként Újvár és Szabolcs megyékben, de Borsodban is, a megyebeliek - hol csoportosan, hol egyénileg - Bánk ítéletéért folyamodtak, többnyire tolvajok ellenében. 1221-ben az ügyek egy részét Bánk egy bizonyos Benedekkel együtt ítélte meg, 1222-ben viszont egyedül szerepel.12 A

7 Vö. pl. Holub József. Zala megye története a középkorban I. A megyei és egyházi közigazgatás története. Pécs, 1929, 105. p.; Mályusz Elemér. A magyar köznemesség kialakulása. Századok 76. (1942) 413-414. p. (.Mályusz 1942.)

8 Gerics 1987. 271-272. p.

9 1220: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom. (Kiad. Karácsonyi János, Borovszky Samu) Budapest, 1903, (VR) 235. sz.

10 1221: VR 286. sz.

11 Lásd pl. 1214: VR 72. sz.; 1215: VR 135., 139. sz.; 1216: VR 154. sz.; 1219: VR 178. sz.; stb.

12 1221: VR 292-306. sz.; 1222: VR 326., 329-332., 334-335. sz.

9