Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Hoós Éva: Latin iskola vagy professzionális képzés. Iskolák a társadalmi elvárások hálójában a XVIII. század végén: a keszthelyi példa
kát, megszervezi azok anyagi alapját, és utasítást ad az egész országban, sőt birodalomban egységesen érvényesülő, uniformizált intézményrendszer cs tanmenet kidolgozására. Ekkor — a jezsuiták távozásával beálló újrakezdés hangulatában — jelennek meg az iskolahálózatot racionalizáló, az oktatási intézmények jobb területi elosztását célzó első lépések is. Az iskolamegszüntetés, -áthelyezés, -összevonás, -alapítás igazi korszaka azonban II. József idején jön el. A császár e területen sem mutatott nagy tapintatott a régi, bevett hagyományos állapotok és megoldások iránt, ehelyett a puszta célszerűség és hasznosság szempontjai irányították terveit. Politikája minden esetre megfelelő alkalom volt arra, hogy azok a megyék és városok is felemeljék iskolát kérő szavukat, amelyek korábban latin iskolával nem rendelkeztek. Ennek fontossága a régióban jelenlévő nemesség számával arányosan nőtt, hisz a gyermekek megfelelő neveltetése biztosította egy-egy család pozíciójának megőrzését, illetve további emelését. Ez nyitotta meg az utat a megyei közéletbe való részvétel, illetve az állami hivatalok elnyerése felé. Mivel a nemesség nagy tömegeiben — az ország feudális alkotmányának köszönhetően — társadalmilag ugyan kedvező helyzetet élvezett, de gazdaságilag gyenge volt, a nemesi családok számára — ha gyermekét nagy költséggel távol neveltetni nem tudta — életbevágóan fontos volt, hogy helyben legyen gimnázium, latin iskola. II. József alatt megindult tehát a versengés iskolai intézményekért, amelyek nemcsak a társadalmi hierarchiák újratermelésében, de felvevő piacot teremtő képességükkel az adott régió gazdasági életében is fontos szerepet kaptak az amúgy piacokban szegény Magyarországon. Iskolai intézményekért való versengés, az illetékes hatóságokhoz való kitartó kérvényezés, engedélyért, anyagi eszközökért való folyamodás jellemzi a magyar iskolatörténetet azóta, hogy az állami reformok bevezetésével az iskolák korábbi földrajzi megoszlását fölülbírálták; egyeseket a korábbinál előnyösebb, másokat a korábbinál hátrányosabb helyzetbe hozva. Ekképpen harcolt hosszú évtizedekig Nagyszombat azért, hogy a tőle 1777-ben elvett egyetemet, vagy legalább annak helyébe egy királyi akadémiát vissza-, illetve megkapjon. Ekképpen folyt a küzdelem Győr és Pécs között szintén egy királyi akadémiáért, hasonlóképpen kérvényezett Szeged filozófiai tanfolyamért, Eger pedig egyetemért. E példák sorozatába illik a keszthelyi latin iskola esete is. A kisgimnáziumot 1772-ben Festetics Pál gróf, magyar királyi kamarai alelnök alapította két 93
