Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Hoós Éva: Latin iskola vagy professzionális képzés. Iskolák a társadalmi elvárások hálójában a XVIII. század végén: a keszthelyi példa

egyik legfőbb társadalmi funkcióját betölteni, azaz állami és megyei tisztségeket vállalni. Ezért ez az iskolatípus Magyarországon szorosan összeforrott a nemességgel, amelynek mint köztisztviselői hivatásrendnek biztosította társadalmi pozíciója fönntartását.6 A latin iskola elvégzése volt egyúttal az elitbe emelkedésnek legszokásosabb útja, ezért ezen intézmény látogatása a feltörekvő rétegeknek is alapvető céljává vált. A nemességgel, honorácior réteggel való összefonódáson kívül a gimnáziumnak, mint iskolatípusnak a magyar társadalomba való mély beágyazódását mozdította elő a sajátos kései latinság, az ország közéletének, felsőbb oktatási intézményeinek, sőt magánéletének latin nyelvűsége. Amikor a XVIII. század végén fejlődésnek induló közjogi gondolkodás a latin nyelvet a magyar alkotmánnyal hozta kapcsolatba, a gimnáziumok társadalmi fontossága az elit számára még nyilvánvalóbbá vált.

Ilyen körülmények között érthető, hogy a latin iskolát Magyarországon alig érte támadás: a nemesség szívósan ragaszkodott társadalmi pozíciója fenntartásának eme elsőrendű eszközéhez, s ha meg is fogalmazódott kritika, az a felvilágosult értelmiség egyes, korukban elszigetelt alakjaitól érkezett, amely szintén nem az iskolatípus megszüntetését, hanem csak korhoz igazítását igényelte.

A latin iskola és a jezsuita rend összefonódottsága magyarázza, hogy a rend eltörlését Magyarországon nem követte hangos éljenzés.7 1790-ben pedig, amikor a köznemességnek ismét alkalma volt megyei közgyűléseken véleményét nyilvánítani, többször találkozni olyan megnyilvánulásokkal, amelyek a honi ifjúság helyes nevelésének, megfelelő felkészítésének érdekében a Jézus Társaság visszaállítását követelik.8

1773 korszakhatár: ekkortól létezik állami iskolaügy. Mária Terézia megragadva a kivételes alkalmat, királyi ellenőrzése és irányítása alá vonja az iskolá6 Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei. /-//. Budapest, 1927.

1 A rend Magyarországon felfele menő ágban volt, ellentétben a Nyugat-Európában megfigyelhető társadalmi trendekkel lásd Szilas László: Die Österreichische Jesuitenprovinz im J. 1773 1-11. Archivum Historicum Societatis Jesu, 1978. (93-94.), A Jezsuita rend eltörléséről szóló „Dominus ac Redemptor” kezdetű pápai bréve 1773. július 21-én kelt, de csak augusztus 16-án lett tudatva Lorenzo Riccivel, a régi Kompánia utolsó generálisával: Brucker S. J. Josef.. La Compagnie de Jesus. Esquisse de son Institut et de son histoire (1521-1773). Paris, 1919. 795- 832. o. A rend eltörlésével kapcsolatos pápai dokumentumokat, és Mária Teréziának azt Magyarországra hatályossá tévő rendeletét is (Decretum aulicum abolitionis Societatis Jesu, kelt: 1773. szeptember 20.), továbbá az egyes rendházak megszűnésének idejét Kovachich Márton György közölte a Merkur von Ungarnban (1787/1.218-221. o.).

8 Lásd a megyék álláspontját, követeléseit az 1790/91-es országgyűlés 67. törvénycikke által kiküldött közművelődési bizottság iratai között: MOL Ar N 106 Lad 000 fase. F

92