Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Hoós Éva: Latin iskola vagy professzionális képzés. Iskolák a társadalmi elvárások hálójában a XVIII. század végén: a keszthelyi példa

világban való aktív részvételre készített fel a humanista pedagógián nyugvó új iskolatípus. Képes volt, s ennek köszönhette sikerét, a megszaporodó városi polgárság, az új kultúra felé orientálódó nemesség, a feltörekvő kézműves, és gazdagodó paraszti rétegek igényeit kielégíteni, mindegyiket a maga szintjén és megfelelő módosulásokkal. A kulcskészség a helyes beszéd és helyes gondolkodás lett, amelyek tökéletes elsajátítására főleg a kialakuló modem államok növekvő adminisztrációjában helyet kapó rétegeknek volt szüksége. A helyes beszéd és helyes gondolkodás nemcsak az állami szervezet fokozatos differenciálódását tette lehetővé, de megalapozta a tudományok fejlődését is. Lehetővé tette, hogy az antik kultúráktól örökölt tudást rendszeresen feldolgozzák, és tovább fejlesszék. Az egyes ember számára pedig az egyéni érvényesülés, pozíciók szerzésének és megtartásának alapfeltételévé vált a kor szintjén álló kommunikációs eszközök elsajátítása; problémáinak, feladatainak megoldását elősegítő intellektuális eszközök tökéletes birása. Az elit, ha elit kívánt maradni, vagy azzá kívánt válni már nem nélkülözhette az új iskolatípust.

Magyarországon a török háborúk miatt kissé késve történt a gimnázium iskolatípusának meggyökeresedése. A jezsuiták a XVII. század második felében kezdik meg hódító útjukat, de még a XVIII. század elején is alapítanak új iskolákat.5 A rend 1773-ig a katolikus iskolák kétharmadát mondhatta magáénak Magyarországon, iskolaügyekben való meghatározó szerepét pedig lehetetlen volt kétségbe vonni. A XVIII. század elején építi ki igen jelentős iskolahálózatát a Kegyes Tanítórend; ők azok, akik 1773 után a jezsuiták helyére lépnek. A többi szerzetesrend szerepe a két nagy tanítórend mellett eltörpül: egy-két iskolát tartanak fenn a ferencesek, minoriták, pálosok, premontreiek, bencések. Ez utóbbiak csak 1802-es újraalapításuk után kapcsolódnak be igazán az ifjúság nevelésébe.

Magyarországon a nemesség hamar felismerte a gimnáziumok, azaz latin iskolák jelentőségét. Főleg a köznemesség, amely a megyei életben hangadó szerepet játszott, nem nélkülözhette a biztos társadalmi fellépésre, szónoklás tudományára oktató iskolát. Ezért a gimnázium legfőbb funkciója a megyei élettel összefüggő (nemesi) közéletiségre való felkészítés lett. Emellett nem kevésbé fontos az állami adminisztráció és hivatalok különböző szintjein való elhelyezkedéshez szükséges minimális képzettség biztosítása, valamint további tudományos és felsőbb szakirányú tanulmányok folytatására való alkalmassá tétel. A gimnáziumokban nyert képzettség nélkül a nemesség képtelen lett volna

5 Molnár: i. m., Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában 1740-1780.1-11. Budapest, 1899-1902.

91