Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Dominkovits Péter: Egy középfokú oktatási intézmény a vármegyei hivatalviselő elit képzésében. Adatok a soproni jezsuita gimnáziumnak a vármegyei tisztikar iskoláztatásában betöltött szerepéhez a XVIII. század első harmadából

háttere nem válaszolható meg.20 így az alábbiakban — a további kutatások reményében — csak két, a nemesi társadalmon belül jelentkező szélsőség felvillantására kerül sor.21

A megyei nemesi társadalomba „homo novus”-ként bekerülő és magukat kitartó munkával, jó házassági-, céltudatos életstratégiákkal a megye, majd a nyugat-dunántúli régió középbirtokos nemességébe felküzdő petőházi Zekékkel szemben Niczky Lázár Vas és Sopron megye — sőt, nyugodtan mondható: az egész nyugat-magyarországi régió — egyik „törzsökös” nemesi famíliájának sarja volt. Magasabb hivatalviselői pályája csak 1730-ban indult el. Ekkor Sopron vármegye egyik alszolgabirájává választották. 1742-1746 között e törvényhatóság alispáni hivatalát viselte. Hivatali pályája iskoláztatásra épült, melyből — hic et nunc — bennünket a középfok érdekel. 1707-ben a kisebbik parva osztály tanulójaként (valójában declinistaként) tűnik fel a soproni jezsuita gimnázium anyakönyveiben. Iskoláztatása 1711-ig (syntaxista) e gimnáziumhoz kötődött. Már az iskolai anyakönyvek lakóhely bejegyzései is jelzik: esetünkben egy több településen családi birtokkal, illetve kisebb birtokközpontokkal rendelkező nemesi család sarjával (később fejével) állunk szemben. (A matrikulákban a Sopron megyei nemesi mezőváros, Mihályi mellett a nemzetség ősi birtoka, a Vas megyei Nick került bejegyzésre.) A megöregedett, a közhivataloktól már hosszabb ideje visszavonult férfiú 1764-es végrendeletében büszkén vallott életéről, más famíliák tagjaival szemben magáról mint az atyai tradíciókhoz, a nagy „aquisitor”-hoz, Niczky Györgyhöz hű utódról szól, aki az örökséget nem csak megőrizte, hanem gyarapította is. A régió bene possesionatus nemese ekkor Sopron megyében 589, a szomszédos Vas megyében pedig 195 hold úrbéres birtokállománnyal rendelkezett. Ez a vagyon jelentette 61 pontos végakarata kiemelkedő számú kegyes hagyományának és az oktatást finanszírozó törekvéseinek a gazdasági alapját.22

20 Az így szerzett ismereteket nagyban kiegészítene a XVIII. század utolsó negyedétől Sopron vármegye levéltárában fennmaradt, az iskoláztatás költségeit is érintő árvaszámadások elemzése is. (E vizsgálatba célszerű lenne nemcsak az Acta orphanalia familiarum állagban található árvaszámadásokat bevonása, hanem c munkát érdemes lenne az iratanyag folytatásának is tekinthető Sopron megye árvaszékénck iratai 1790-1848 című fond korai, XIX. század eleji jegyzőkönyveivel, iratmellékleteivel is kiegészíteni.)

21 Itt is jelezni kell, hogy a standardizálás érdekében a birtoknagyságok viszonyítása a Mária Tcrézia-félc úrbéres birtokösszeírások alapján történt, azaz az csak az úrbéres birtokállományra vonatkozik.

22 Niczky Lázár végrendelete — a csornai premontrei konvent megerősítő záradékával lezárt, eredeti példánya: Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) P. 990. a Fiáth család levél75