Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Molnár Ambrus: A partikuláris iskolarendszer alakulása és fejlődése a hajdúvárosokban a XVII-XVIII. században

hasznára volt az iskolának és az egyháznak, mint kárára. Különösen a XVII. században megismétlődő háborúkban érezte az egyház és az iskola ennek jó hatását. Ez a sajátos kegyúri viszony elsősorban a vallási egyöntetűségnek, másodszor pedig annak a következménye volt, hogy a hajdúk letelepedésekor itt talált egyházi közösségek a városokkal együtt szerveződtek újjá. A Nánási Nemes és Szent Ecclésia, vagy a Szoboszlói Nemes és Szent Ecclesia csupán elnevezés volt, minden külön szervezet nélkül. Az egyház és az iskola része volt a hajdúvárosok szervezetének. A városi hadnagy (kapitány vagy főhadnagynak is nevezték) a nótárius, mint választott elöljárók az iskola ügyeit is, mint városi teendőket végezték. A Nemes Tanács tagjaival és a Nemes Communitas (a lakosság köréből delegált képviselők) egyetértésével, illetve közreműködésével végezték és intézték az ügyeket. A lelkészek és a rektorok nem voltak tagjai a városi tanácsnak, hanem csupán szellemi vezetői az egyházaknak és az iskoláknak, éppen olyan alkalmazottként, mint a többi városi alkalmazott. A hajdúvárosok elöljárói igyekeztek azon, hogy az iskola felett gyakorolt évszázados patronusi joguk sérelmet ne szenvedjen, és hogy a lelkészek, rektorok, tanítókkal szemben tekintélyüket és hatalmukat mindenkor éreztessék.10

A tekintélynek és hatalomnak kimutatása mellett azonban éppen olyan igyekezettel segítettek a városok vezetői az egyházakat és az iskolákat a közerkölcsi- ség társadalmi szabályainak betartásában, az iskola anyagi terheinek és igazgatásának gondjaiban, a rectorok, tanitók, tógátus deákok ellátásnak biztosításában. Az iskolák épületeinek karbantartását új iskolaépületek építési költségeit, a tanítók javadalmát szinte teljes mértékben a városok biztositották. A városi tanács teljhatalmú intézkedési jogát Hajdúszoboszló városában az iskola felett az 1848-as szabadságharcig közvetlenül és zavartalanul gyakorolta. 1843-ban ugyan kísérlet történt a városi tanács kezdeményezésére az egyház és a város közötti viszony tisztázására. E kísérlet során az egyház kijelentette, hogy a várostól „...a kebelében működő helvét hitvallású szentegyház igazgatása minden ágaira nézve független.” A viszony tisztázására választott egyházi

10 Hajdúszoboszlón a városi tanács tagjai semmi fogyatkozást nem találtak a rektor cs a tanitók munkájában cs magatartásában, mégis a marasztáskor 1791-bcn, olyan határozatot hoztak, „hogy megrémülvén jobban iparkodjanak, most ne marasztassanak, hanem clmcnvén hozzájuk Cserepes István és Kovács János Senatos Urak, adgyák tuttokra, hogy most csak azért küldettek, hogy hivatalok folytatására intsék és nógassák és ha látják ezután szorgalmatosságukat és igyekezeteket, akkor fognak megmarasztatni”. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár V. A. 402/a 8-80 1791. év.

49