Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Molnár Ambrus: A partikuláris iskolarendszer alakulása és fejlődése a hajdúvárosokban a XVII-XVIII. században
A református hajdúk letelepedése hozta meg a Hajdúságban levő kisebb-na- gyobb falvak számára a hajdúkiváltságok megnyerése által az iskoláik fejlődésének lehetőségét. Nagy érdeme a református egyháznak, hogy az új, reformált vallási kultúra mellett, kialakította a Hajdúságban is az iskolai művelődés alapelemeit, kezdetben elemi, majd pedig középfokon is. Ezt a hajdúsági partikuláris iskolatípust, mint történeti képződményt azért hangsúlyozzuk, mert az itteni gazdasági-társadalmi berendezkedésnek megfelelően nemcsak az ország más részeinek hasonló típusú iskolakultúrájától különbözik, hanem eltéréseket mutat a Tiszántúli Egyházkerületben lévő, és a debreceni kollégium vonzáskörébe tartozó többi partikulától is. A hajdúvárosok — Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Hajdúhadház, Vámospércs és 1702-ig Polgár —, amelyeknek lakossága a XVII. században, de még a XVIII. század legelején is tiszta református volt, elismerték a debreceni kollégiumot anyaiskolájuknak, tiszteletben tartották és elfogadták tanulmányi struktúráját, de a városi hajdúkapitány, illetőleg a magisztrátus, később a konsistórium rendszeresen beleszólt a partikula életébe. Intézte a rektorok és praeceptorok, leánytanítók marasztását, gondoskodott megfelelő iskolaépületekről, megállapította a tanítók javadalmazását és a díjlevélben meghatározott fizetés behajtásáról is intézkedett. Vagyis a hajdúvárosok olyan kegyúri, patrónusi jogokat gyakoroltak iskoláik és azok alkalmazottai fölött, amelyhez hasonlót az újkorban csak Erdélyben és ott is csak a székely székekben gyakoroltak.9 Ennek a patrónusi jognak a gyakorlása a hajdúvárosok esetében azt jelentette, hogy az iskola nem egyházi, hanem városi iskola volt, nem az egyház, hanem a város tartotta fenn. A hajdúvárosok egyházainak, de a többi reformált egyházaknak is — ott ahol a lakosság egyöntetűen a reformációhoz, illetve annak kálvini irányához csatlakozott — a reformációt követő századokban, egészen szinte a XIX. századig — különálló egyházi szervezete nem volt. A városi tanács (senatus, magistratus), faluhelyen „Bírák Uraim”-ék, egyúttal az egyház elöljárói is voltak. Kétségtelen, hogy a város patrónusi jogainak gyakorlása inkább külön díjlevéllel rendelkező rector volt. A Hajdúböszörményi „Rector Scholae: 40 forint, 15 köböl búza, halott temetéstö 25 dénár, elegendő fa, mindennapi aztala a prédikátornál”. 1673- ban a rektor fizetése így alakult: „1. Készpénz: 50 forint, 2. Búza 50 véka, 3. Egy verő disznó, ha ezt nem veszi 6 forint. 4. Kétszeri coquija (főzetés, sorkoszt) a városon elkerülve. 5. Generalae Funustul 36 dénár, Partiale Funustul 22 dénár, (az első prédikációs, a második az énckszós temetést jelentette). 7. Puerck didaetruma: Abeccdariusoktól 24, Rudimcntistáktul 48, Donatistáktul 72, dénár, Grammatistáktól I forint. Ezen fellyül akármit tanullyon a gyermek, több fizetése az egy forintnál nem lehet”. 9 Molnár Ambrus: i. m. és Bajkó Mátyás: i. m. 48
