Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Molnár Ambrus: A partikuláris iskolarendszer alakulása és fejlődése a hajdúvárosokban a XVII-XVIII. században

növendéktanítókat. Része, kihelyezett osztálya volt az anyaiskolának, amelyben ugyanolyan szellemben, ugyanazt tanították azok a rektorok, akik maguk is a Kollégium tanulói voltak és két, vagy legfeljebb háromévi rektorkodás után visszatértek az anyaiskolába tanulmányaikat befejezni. Annak befejezése után pedig külföldre mentek és rendszerint lelkipásztorok leltek. Nagyon sok esetben a növendéktanítóság úgynevezett academica promotio volt, vagyis arra való, hogy a partikuláris iskolába rektóriára kiment tógátus deák az ott nyert javadalmán és esetleg az ottani gyülekezett patrónusától kapott pénzen, külföldi akadémián folytathassa tanulmányait.

A növendéktanítóság, amely a partikuláris iskolarendszernek egyik jellemzője volt, nem igényelt erőfeletti áldozatot az iskolafenntartó közösségtől, mert a tanító nőtlen ember volt, Élelmezését rendszerint úgy oldották meg, hogy a gyülekezet tagjai, családjai sorkosztot, „Coquia”-át adtak a rektornak.5 Nem marasztalható el ez az iskolarendszer módszer tekintetében sem, mert azáltal, hogy minden iskolában ugyanazt a tankönyvet használták, ugyanazt az eljárást alkalmazták, lehetővé vált, hogy a két-három osztállyal rendelkező falusi partikulából minden nehézség nélkül folytathassa valaki tanulmányait egy nagyobb, mezővárosi partikulába, ahonnan azután, megint zökkenőmentesen mehetett feljebb az anyaiskolába.

A partikuláris iskolarendszer alkalmazkodott a gazdasági helyzethez. Egy- egy iskolafenntartó közösségben annyi osztály működött, amennyire a fenntartó egyházközség gazdasági ereje futotta.

Ez a rendszer demokratikus iskolázási forma volt. A rektor javadalmának jó részét közvetlenül azoktól a szülőktől kapta, akiknek a gyermekét tanította (coquija, didaetrum). Érdekelve volt abban, hogy minél több gyermeket tanítson és minél magasabb szinten. A Caninica Visitatio (az esperes által vezetett, a lelkipásztorokat és a rektorokat évenként megvizsgáló bizottság) jegyzőkönyvei tanúskodnak arról, hogy egy-egy dicséretesen tanító rektor idejében kétszer annyian is „feljártak az oskolába”, mint egy-egy hanyag és rest tanító idejében.

Összegzésül két megállapítást idézek, az egyiket Dankó Imrétől általában a partikuláris iskolarendszerre, a másikat Bajkó Mátyástól kifejezetten a hajdúsági partikulákra vonatkozóan. Az első: A partikuláris iskola a feudalizmus monopo5 A coquia az ebéd cs a vacsora előállítását jelentette. Az ételt a niendikánsok, a szolgadiákok hozták cl a Deákok Házához és ott együtt fogyasztották cl. A Consistorium, nevelési szándékkal, elrendelte minden rektornak a coquiával való élést,

..... úgy hogy a Qinta Praeccptorokkal

é

s a Partikulistákkal együtt egyen, hogy így tanítványait is tisztességes maguk viselésére szoktassa”.

46