Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Molnár Ambrus: A partikuláris iskolarendszer alakulása és fejlődése a hajdúvárosokban a XVII-XVIII. században

Egy XVIII. századi pedagógiai író a magyarországi iskolákat három osztályba sorolja: 1. Alsó, vagy közönséges, 2. Gimnázium, mely schola trivialis, pedagogium, schola latina — particularis és classica, 3. Legfelsőbb iskola, melyet universitasnak, studium generálénak és acadamianak nevez.

Alistáli Farkas partikulárisnak már csak a középfokú iskolát nevezi és a latin iskolával azonosítja. Sajnos ez a felfogás később egyre általánosabbá vált. 1886- ban Soltész László a hajdúszoboszlói iskoláról szólva a következőket állapította meg: „És nem leend talán érdektelen megemlékezni ezen felsőbb tanintézet szervezéséről, melyhez hasonló volt ezen vidéken Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson, Derecskén s a Kunság több városában, Túron, Szentesen, Békésen, Hódmezővásárhelyen fennállott és a nagyobb részben ma is fennálló ilyen középiskolák berendezése. Ezen iskolák a Schola Universalisnak nevezett Debreceni Főiskola mellett Schola Particuularisnak, röviden, particulának részleges, vagy vidéki iskolának, innen a tanulók, különösen az intézetben lakó és annak jótéteményében részesülő tanulók particulistáknak neveztetnek. Az osztályok berendezése tekintetében még akkor nem volt olyan elkülönülés az ' elemi és a gimnáziumi osztályok között mint ma, úgy hogy a két osztályban az ily oskolákban eleintén az elemi osztályok is benne foglaltattanak”.4

Egyetérthetünk Soltész meghatározásai közül azzal, hogy a partikula a Debreceni Kollégium része, kihelyezett osztálya, részleges iskola volt. Elfogadjuk azt is, sőt még jobban kihangsúlyozhatjuk, hogy a partikuláris iskola osztálybeosztása egységes és nem választható szét — legalábbis a XVIII. század végéig — magyar oskolára és latin oskolára, hanem „két osztályban az elemi osztályok is benne foglaltatnak” és az egész iskola latin iskola — még akkor is, ha először magyarul tanultak meg írni és olvasni — mindaddig, míg a művelődési nyelv a latin maradt. Ennek a felfogásnak szimbolikus jele lehet a kezdő osztálynak latin , neve: abecedarii. Soltész írásában leszűkítette a partikuláris iskolák körét — és ezzel nem érthetünk egyet — amikor csak azokat az iskolákat sorolta közéjük, amelyekben kialakult mind a hét osztály, vagyis amelyekben tehát partikulistálc, a Debreceni Kollégiumba menendő deákok is vannak. Ezzel szemben partikula volt a mai értelem szerint az az egy-két, vagy három osztályos kis falusi iskola is, amelyik a debreceni, sárospataki, vagy más anyaiskolából hozatott rectorokat.

1549-ben Marosvásárhelyen Gcrnyczcky István személyében egyetemet végzett iskolamester tanított. Keze alól kerültek ki a környék falusi iskoláinak vezetői.

4 Alistáli Farkas, 1690., továbbá Soltész László hajdúszoboszlói lelkész töredékes kézirata a hajdúszoboszlói partikuláris iskoláról (1886.) (A Hajdúszoboszlói Református Egyház Irattárában)

45