Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Andor Eszter: Zsidók és nem-zsidók a budapesti polgári iskolákban a XX. század elején: rekrutáció és iskolai teljesítmény
szempontból „készebb volt” a modernizációra. A zsidók felismerve, hogy a polgári iskola olyan képzést nyújt, amely jól hasznosítható a zsidóság körében elterjedt foglalkozásokban, megpróbálták minél több gyermeküket legalább polgáriba járatni, ha már arra nem volt lehetőségük, hogy középiskolába küldjék őket. A vallással összekapcsolódó tudás és tanulás, amelyet igen nagyra értékeltek a hagyományos zsidó közösségekben, a modernizálódás és a szekularizálódás következtében átfordítódott a mindennapi életben és a szakmában használható tudásra (bár természetesen a vallásos családokban az előbbi sem vesztette el jelentőségét). A tanulás és tudás fontossága a polgáriban tanuló zsidók esetében — szemben az elitoktatásban résztvevőkkel — nem feltétlenül kapcsolódott össze kiemelkedő iskolai teljesítménnyel, hanem inkább abban az igényben érhető tetten, hogy a zsidó szülők minél több gyereküket megpróbálták iskolázni. A zsidók felülreprezentáltsága a polgáriban jelentős foglalkozási és társadalmi mobilitásukkal is összefügg. Bár pontos adatok nem állnak rendelkezésemre a különböző felekezetű polgáristák továbbtanulásáról, Karády Viktor rámutat, hogy a századelőn a felsőkereskedelmiben tanuló diákok mintegy 50 %-a zsidó volt6, ami azt jelenti, hogy a keresztény szülők többségével szemben a zsidó szülők jelentős része a polgárit a felsőbb szakmai tanulmányokra előkészítő iskolának tekintette, nem pedig végcélnak. Az érettségit adó felsőkereskedelmi iskola (és kisebb mértékben a felső ipariskola) pedig nemcsak szakmai, hanem társadalmi emelkedést is jelentett, mivel egyrészt a kisiparos-kiskereskedő szintnél magasabb foglalkozásokra kvalifikálta az érettségizetteket, másrészt az érettségi szakmai-társadalmi értékénél fogva lehetővé tette az alsó középosztályba való felemelkedést (pl. középszintű magántisztviselőként). A polgári iskolai végzettség még a gyermekek továbbtanulását nem kívánó vagy azt finanszírozni nem tudó zsidó családokban is kismértékű foglalkozási mobilitást (ha rétegváltást nem is) vagy legalábbis biztosabb megélhetést jelenthetett, egyrészt mivel a 6 eleminél magasabb iskolai végzettség előny volt a munkaerőpiacon, másrészt mert a polgári olyan ismereteket nyújtott (pl. könyvvitel, idegen nyelv), amelyek hasznosíthatók voltak (sőt akár költségmegtakarítással is járhatott az üzletmenetben) azoknak, akik saját üzletet vagy műhelyt készültek nyitni, vagy a családtól átvenni. A kisiparban és kiskereskedelemben hasznosítható ismeretek különösen vonzóvá tehették a polgári iskolát a hagyományosan üzleti önállóságra törekvő zsidók szemében. A zsidók felülreprezentáltsága a polgáriban azt sugallja, hogy a hasonló réteghelyzetű keresztény családok jelentős része más iskolázási 6 Uo. 370
