Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Andor Eszter: Zsidók és nem-zsidók a budapesti polgári iskolákban a XX. század elején: rekrutáció és iskolai teljesítmény
stratégiát választott: az elemi után nem polgáriba íratta gyerekeit, hanem inkább iparostanoncnak, kisebb mértékben kereskedőtanoncnak adta őket. A szegényebb családok számára a tanoncság vonzó lehetett, azért, mert kevesebbet kellett a gyerek eltartására fordítani, sőt a tanoncként dolgozó gyermekek, ha kismértékben is, de hozzá tudtak járulni a családi kiadásokhoz. A lányok esetében a polgári némileg más funkciót töltött be, mint a fiúknál, hiszen csak elenyésző hányaduk ment kereső pályára: az 1914-ben végzettek közül a lányoknak csak 7,4 %-a, szemben a fiúk 38,6 %-ával.7 A lányok többsége otthon maradt: 1914-ben 43,8 %-uk.8 A polgárit végzett lányoknak azonban egy része, méghozzá majdnem akkora százaléka, mint a végzett fiúknak, továbbtanult9. Ez nemcsak valamiféle mobilitási vágyra utal, hanem egyfajta szemléletváltozást is jelez a női szerepekkel kapcsolatban, mivel azt jelzi, hogy a nem proletár vagy parasztcsaládból származó nők között is egyre többen kezdenek kilépni a háztartásból és munkába állni. A polgári iskola tanulóinak társadalmi összetétele A vizsgált budapesti polgárik diáksága a kispolgárságból rekrutálódott, ezt mutatja az is, hogy az apák 75-80 %-a a kisiparban és a kiskereskedelemben dolgozott, az állami vagy magánszférában töltött be valamilyen szolgaszerepet (elsősorban a vasútnál és a postán, illetve magánüzletekben, házmesterként stb.), illetőleg az állami szférában (ide értve az államapparátust) valamilyen alacsonyabb pozíciót töltött be. Mindez azt mutatja, hogy a polgári iskola az 1910-es években már azokat a rétegeket szolgálta ki, amelyeknek az iskolatípus megálmodói szánták. A polgáriban a kispolgárságból érkező tanulók mellett, bár jóval kisebb százalékban, találunk középosztálybeli családból származó diákokat — elsősorban lányokat — is. Ez részben a kispolgárság fölötti rétegeknek a nők oktatásával kapcsolatos felfogásával magyarázható — amennyiben a lányok számára a polgári iskolai végzettséget is elégségesnek tartották, míg a fiúkat lehetőleg középiskolába küldték —, részben pedig azzal, hogy a foglalkozásuk alapján a középosztályhoz sorolható szülők sem voltak különösebben jó anyagi helyzetben, amint azt a tandíjmentesek magas száma is mutatja. A tandíjmentességgel kapcsolatos adatok is alátámasztják, hogy a polgáriba járók többsége 7 Sághclyi Lajos: A magyar polgári iskolák 60 éves múltja. Bp. 1929. 11. és 12. Függelék 8 Uo. 9 Uo. Abszolút számokat tekintve ugyanannyi vagy több lány tanult tovább mint fiú, mivel a polgáriba járó lányok száma meghaladta a fiúkét. 371
