Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Németh Ildikó: Magántanintézetek a XIX. század második felében Sopronban
tudtak figyelni a növendékek egyéni ambícióira és azok fejlesztésére is. A gyakorlati nevelés elméleti hátterének kidolgozásában az évek során összegyűjtött tapasztalataikat is hasznosították. Az intézetek fejlődésének útját jól példázza a Laehne-intézet szervezetének kiépülése: 1853-ban nyílt meg a nevelőintézet elődjének tekinthető intemátus. Hét év múlva már elemisták, reáliskolások és gimnazisták is diákjai voltak az intézetnek. Az elemi iskola tanulói az intézetben nyertek oktatást, a reáliskolások a városi evangélikus alreáliskolát látogatták, melynek Laehne Frigyes volt az igazgatója. Velük együtt tanulták a közismereti tárgyakat a gimnazisták is, akik ezen felül az intézetben külön latin- és a görögórákra jártak. Az 1860/61-cs tanévtől kezdve, amikor Laehne lemondott reáliskolai állásáról, hogy idejét teljes egészében tanintézete fejlesztésének szentelhesse, már a reáltárgyakat is az intézetben oktatták. 1866-ban négy elemi, négy reáliskolai, és öt gimnáziumi osztályból állt az iskola. A gimnáziumi osztályok reálgimnáziumként is működtek, amennyiben a szülők a reáljellegű képzést is igényelték gyermekük számára. 1876 jelentős dátum az iskola történetében: ekkor nyíltak meg a reáliskolai és a gimnáziumi hatodik osztályok. A reáliskola a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1875. szeptember 1-jén kelt 17813. számú leiratával, a gimnázium pedig az 1876. április 20-i 8670. számú leirattal kapta meg a nyilvánossági jogot, azaz államilag érvényes bizonyítványokat állíthatott ki. A hatodik osztály elvégzése után a tanulóknak lehetősége volt arra, hogy továbbra is az internátusbán maradjanak, és kijáró növendékként a városi középiskolák felsőbb osztályait látogathassák. Ugyanakkor a növekvő igényeknek megfelelően az intézet középiskolai osztályait is tovább bővítették. 1893/94-ben már volt hetedik osztályos növendéke is az iskolának, egy évre rá pedig megnyílt a nyolcadik osztály is. Az 1896/97-es tanévben az immár teljes, nyolcosztályú középiskola nyilvánossági jogot kapott, és az év végén megtartották az első érettségi vizsgálatot is. A Csöndes-féle intézet, mint katolikus jellegű iskola felügyeletét az alapítás utáni években a káptalani prépost látta el, a Laehne-intézet 1879-ig a Dunántúli Evangélikus Egyházkerülethez tartozott. Az 1883-as középiskolai törvény megjelenése után az iskolák magánintézetekként a kultuszminiszter vezetése alá tartozó intézményként szerepeltek, a győri tankerület részeként. A tankerületi főigazgató ugyanúgy látogatta és ellenőrizte őket, mint az állami kezelésű középiskolákat. Az igazgatók emellett kötelesek voltak évente jelentést tenni intézetük állapotáról Sopron Város Iskola-Bizottmányának is. Az iskolák tanári kara bentlakó és bejáró tanárokból állt össze. A bentlakó tanárok egyben nevelőtanárok is voltak, ami azt jelentette, hogy a napi tanítási 343
